Page 38 [38]
36 + AZ ÉLETVILÁG MEDIATIZÁLÓDÁSA
A schützi elméletnek nem volt célja a mediális kommunikáció értelmezése,
ezért e tekintetben is rendelkezik deficitekkel. Schützcel szemben többen is fel¬
hoztäk (Scriven 2018, 198; Zhao 2004) azt a kritikát, mely szerint az embertár¬
sak és kortársak túlzottan egyszerű dichotómiájával ragadja meg a kapcsolatokat,
s hogy e megkülönböztetés nem ad fogódzókat a médiumok által közvetített
interakciók, és így az online kommunikáció értelmezéséhez. E kritika alapja,
hogy Schütz láthatóan keveset foglalkozott a már a saját korában is rendelkezés¬
re álló, személyes jelenlétet nem igénylő kommunikációs formákkal (például
a telefonnal). Schütz kétségkívül nem volt érzékeny a kérdésre, ám a Luckmann
által összeállított, és általa társszerzőként is jegyzett Szrukturen der Lebensweltben
fellelhető néhány megjegyzés, melyekben a szerzők némileg tompítják az ember¬
társak és kortársak közti éles szembeállítást. Schütz és Luckmann szerint az em¬
bertársak és a kortársak között nem húzható éles határ, inkább átmenetek vannak
köztük. Például az ember, akivel az imént beszéltem, elindult, utánanézek, még
hallom a hangját, egy idő után már nem hallom, csak a mozdulatait látom, majd
befordul a sarkon és már nem látom (Schutz és Lukmann 1973, 69). Nehéz
megállapítani, hogy mikor szűnik meg az embertársakra jellemző , mi"-kapcsolat,
a viszonylagos közvetlen hozzáférés a másikhoz. Hasonlóan átmenetiként jellem¬
zi Schütz (és Luckmann) a levelet és a telefonbeszélgetést, hiszen ezen esetekben
valamiféle kommunikáció zajlik, ám az embertársak személyes interakciójával
szemben a jelek sokasága helyett az értelmezhető jelek szegényessége jellemző.
Schütz stratégiája, hogy ezen eseteket átmenetekként, köztes formákként hatá¬
rozza meg, hogy aztán csak a , tiszta" típusokkal (ember- és kortársak) foglalkoz¬
zon (Schutz és Luckmann 1973, 68-69).
A modern médiumok közvetítette kommunikációk új utakat nyitnak meg
az emberi interakciók létesítése számára. Az újabb, fenomenológiai ihletésű
empirikus kutatások Schützékkel szemben nem átmenetként tekintenek e for¬
mákra: ahelyett, hogy , már nem ilyen, még nem olyan" típusúként gondolná¬
nak a kortársak és embertársak dichotóm fogalmaival nem leírható kapcsola¬
tokra, önálló jogú harmadik kategóriaként fogják fel e viszonyokat (Zhao
2005; 2004). E szempontból a felvételről szóló tévé- és rádióadás kevésbé fon¬
tos, mert a kapcsolat nem kölcsönös (az egyik fél hatékonyan tudja elérni a fo¬
gadó felek sokaságát, de a másik fél nem képes erre). Az élő rádió- és tévéadás
már megteremt egyfajta időbeli közösséget a kortársakkal, hiszen lehetségessé
válik valós időben" észlelni nem jelen lévő személyeket — de még ez a forma
sem feszíti szét a kortársak és embertársak ellentétét (a rádiós beszélők vagy
a képernyőn látható alakok csupán olyan kortársaim, akikhez viszonylag jobb
a hozzáférésem). Az igazán fontos innovációt a telefon megjelenése hozta, mert
általa vált először lehetővé időbeli közösség olyan felek között, akik nincsenek
fizikailag egymás közelében.