Page 33 [33]
OCR
III. Az életvilág mediatizálódása Az alábbi fejezet arra vállalkozik, hogy az életvilág korszakos átalakulását, az újkori mediatizálódási folyamatokat értelmezze. Ennek érdekében először a mindennapi élet klasszikus fenomenológiai értelmezésének ismertetésére kerül sor, többek között arra, hogy mi az életvilág fogalma, és mi az egyének értelmezési teljesítményeinek a szerepe a mindennapi cselekvések kontextusában és a személyközi észlelésben. A klasszikus fenomenológiai elmélet rendelkezik néhány szembetűnő hiányossággal a mediatizált interakciók értelmezésével összefüggésben, amelyekre részletesen kitér a fejezet, ahogyan az ezeket orvosolni szándékozó újabb fenomenológiai megközelítésekre is. A fenomenológiai perspektíva bemutatása utána az életvilág mediatizálódásának elmélete kerül a középpontba, méghozzá több vonatkozás kapcsán (történetiség, az idő és a terek, helyek megtapasztalása, az adatok jelentősége, a szelf és a társadalmi csoportok eltérő felépülése). Ennek során nagy mértékben fogok támaszkodni Nick Couldry és Andreas Hepp könyvére (2017). 1. A fenomenológiai nézőpont: az életvilág felépülése és átalakulásai A fenomenológiai gondolkodás a cselekvők és a (társadalmi) világ összefüggéseit a köztük kibontakozó viszonyok és az értelmi folyamatok alapján kívánja megérteni. A fenomenológiai nézőpont az egyént állítja a középpontba, az individuális értelemtételezéseket és cselekvéseket, melyek a társadalom létrejöttének alapját jelentik e nézet szerint. A társadalom tehát értelmezési teljesítmény a fenomenológiai szociológia számára, s következésképpen a fenomenológiai szociológiai elemzések aziránt érdeklődnek, hogy miként értelmezik a cselekvők a valóságot, és hogy e folyamatokból milyen életvilágbeli struktúrák épülnek fel (Schutz és Luckmann 1973). Felmerülhet a kérdés, hogy miért is oly fontos az értelemteliség és az értelmezés a szociológiai elemzés számára. A fenomenológiai ihletésű és tágabban: a megértő szociológiai megközelítések válasza erre az, hogy azért, mert az emberi viselkedést csak akkor lehet cselekvésnek nevezni, ha annak a szóban forgó magatartásnak van az azt végrehajtó egyén számára jelentése/értelme (Weber
