Page 19 [19]
OCR
II. A TECHNOLÓGIA FILOZÓFIAI ÉRTELMEZÉSEI " 17 Érdekes módon Heidegger nem ellenez mindenféle technológiát és technikát, kritikai megjegyzései a modern technológiai összefüggésrendszerre vonatkoznak. Ahogyan arra Verbeek (2001, 125) felhívta a figyelmet, Heidegger a Lét és időben inkább pozitív előjellel ír néhány nem a modernitáshoz kötődő, hanem azt megelőző technikai eszközről (szerszámról). A szerszámoknak szerinte nincs önálló létük, mindig csupán valamely kontextusban kapnak értelmet. Például a kalapács kalapácsolásra van, leginkább akkor van jelen számunkra, amikor ezt a tevékenységet űzzük a segítségével. Vagyis a kalapács , kalapácssága" a gyakorlati használatban tárul fel számunkra, nem pedig elméleti reflexió révén. Használatuk során a szerszámok , visszavonulnak" a figyelem hátterébe, mivel nem velük foglalkozunk, hanem a velük végzett munkára figyelünk (így például a kalapácsolás aktusára és az általa az anyagi világra gyakorolt hatásokra). A szerszámok maguk csak akkor kerülnek a figyelem középpontjába, ha valami probléma merül fel (például leesik a kalapács feje). A szerszámok mint technikai eszközök tehát valamely átfogó kontextus egésze alapján nyerik el az értelmüket, vagyis mindig az adja a lényegüket, hogy mit lehet csinálni velük, és amikor használjuk őket, feltárul számunkra a lényegük, ugyanakkor észlelésünk hátterébe vonulnak, nem az észlelésünk tárgyai, hanem eszközei (a kalapáccsal érzékeljük az anyag keménységét) (Verbeek 2001, 125). Heidegger e gondolatai még azokat is megihlette, akik egyébként kritikusak voltak a modernitással kapcsolatos általános diagnózisával kapcsolatban (például Don Ihde, /I. 3. fejezet). Heidegger ezek mellett az autentikus élet számára is kínál szempontokat, amelyek az [7 2. fejezetben fognak az előtérbe kerülni. 2. Albert Borgmann és a technicizált jelen Az 1937-es születésű, német származású, ám az USA-ban letelepedett Albert Borgmann épít a heideggeri technikaértelmezésre és kordiagnózisra, ami miatt hasonlóan kritikus a modern technikával kapcsolatban. Borgmann-nál ugyanakkor erőteljesebben érezni a kiútkeresés és a , terápiás" lehetőségek felmutatásának igényét, mint Heideggernél, akinek borúlátását jól jelzi a kései interjújának megfogalmazása, mely szerint , már csak egy isten menthet meg bennünket?" (Heidegger 1993). Borgmann főműve a Technology and the Character of Contemporary Life [ Technológia és a jelenkor karaktere] című könyv (Borgmann 1984), melynek fogalmiságára és elgondolásaira a későbbi műveiben is vissza-visszatér. Borgmann diagnózisa röviden úgy foglalható össze, hogy a modern politikai rendszerrel szorosan összefonódó technológia révén a fogyasztói élmény kerül
