OCR
I. BEVEZETÉS + 11 mondása alapján az 1950-es évek szovjet fenyegetésére válaszul az USA kormánya 1958 februárjában létrehozta a Fejlett Kutatási Projektek Ügynökségét (Advanced Research Projects Agency), az ARPA-t, amely a tudomanyos-technikai eredmények katonai célú felhasználását volt hivatott előmozdítani. A távolsági adatátvitelt célzó, csomagküldési technikai kutatások azonban több szálon futottak, így az USA mellett például az Egyesült Királyságban is intenzíven foglalkoztak a kérdéssel, aminek eredményeként a National Physical Laboratory 1969-ben egy lokális számítógép-hálózatot tudott létrehozni. Az internet ősének tekintett, az USA-beli fejlesztésekhez kötődő ARPANET tervét 1966-ban vetették papírra a kutatók, ami alapján — a brit fejleményekkel egy időben — 1969-ben sikerült először hálózatosan összekötni számítógépeket. Az első távolsági kapcsolat 1970ben jött létre A University College of Los Angeles (UCLA) és a Bolt Beranek and Newman Inc. (BBN) között 56 kbps-os sávszélességgel, majd hamarosan a második vonal is kiépült a Massachusetts Institute of Technology (MIT) és a University of Utah között. Az első nemzetközi kapcsolat pedig 1973-ban jött létre, amikor isaz ARPANET-nek sikerült elérnie a norvég Norsaron keresztül a University College of London számítógépeit. A hálózat gyorsan bővült (kapcsolódási pontjai főként amerikai egyetemek voltak), amit elősegített, hogy a BBN 1970-ben egy olyan terminált fejlesztett ki, amely lehetővé tette, hogy a hálózatba kötött gépek a korábbi négy helyett akár hatvannégy külső kapcsolatot is létesítsenek. Más rendszerekben is voltak ugyan hasonló fejlesztések, de 1971-ben küldték az első e-mailt az ARPANET-en keresztül, amelynek fejlesztője Ray Tomlinson volt, aki egy évvel később bevezette a (2-jelet az e-mail-címekben. Szintén 1972ben történt, hogy Larry Roberts megírta az első e-mail-kezelő programot, amely elsőként vezette be az olyan fontos funkciókat, mint a fogadás, küldés, válasz, továbbítás. Szintén az e-mailes kommunikációk mérföldkövének tekinthető, hogy Kevin MacKenzie 1979. április 12-én egy hírcsoport e-mailjében javaslatot tett újszerű (ma már emotikonokként ismert) hangulatkifejező szimbólumok — nevezetesen a :) és :( jelek — bevezetésére. 1974-ben vázolták fel a Transmission Control Protocol (TCP) tervezetét. Végiil 1981-1982-ben az ARPA és a Defense Communications Agency (DCA) befejezte a számítógépes hálózatok integrálása szempontjából fontos két hálózati protokoll, a TCP és az Internet Protocol (IP) egyesítését, aminek eredményeként létrejött a ma is jelentős TCP/IP-szabvány. 1983-ban a University of Wisconsinon kifejlesztik az ún. name servert, ami forradalmi újítás volt, mert a felhasználónak ezentúl nem kellett tudnia a pontos, IP-cím szerinti elérési útvonalat, ha egy másik rendszerhez kívánt csatlakozni, immár elég volt az is, ha a böngészőprogramba beírták az elérni kívánt weboldal nevét. 1983-ban a párhuzamos fejlesztések eredményeként teljesen működőképes internet ala