Page 186 [186]
OCR
184 Wimmer Krisztina Az albán kormányfő beszédében megjelenik egy további, a kutatás szempontjából fontos utalás, ami az emlékek és a történelem eltorzításával kapcsolatos. Jelen kontextusban inkább emlékezetre kell gondolnunk, amit a politikai hatalom birtokol, és a segítségével formálja az adott nemzeti közösség identitását (Gyáni 2000). Anderson (2006) elképzelt közösségnek nevezte azokat az embereket, akik egy közösséghez tartoznak, s ismerik annak a hagyományait, szokásait, történelmét, noha, jóllehet soha nem találkoztak. Ez az állítás nemcsak az albán, de a kelet-közép-európai országok polgáraira is igaz. Az állami emlékezetpolitika számára a történelem végső soron nem más, mint egy újraértelmezhető keret, ami feltölthető a megfelelő gondolatpanelokkal. A történelem ilyen jellegű politikai használata köszön vissza egyébként az állam által ellenőrzött szférákból: az iskolai tananyagokból, a médiából vagy az identitáspolitikából (Gyáni 2016. 20, 32). Jelen szövegben a hangsúly ugyanakkor nem az egy államon belüli politikai kisajátításon van, hanem a nemzetközi közösség politikai félreértelmezésén, a történelem és a régió sajátosságainak meg nem értésén. A félreértés nemcsak veszélyes a kelet-közép-európai országok gyógyulásának és felzárkózásának szempontjából, de a nemzetközi közösség félreértelmezése relatív valóságokat is teremt, relatív történelemmel, amik csak további konfliktusokhoz és katasztrófákhoz vezethetnek. A nemzetközi közösséget képmutatással vádolja a kormányfő párhuzamot vonva a koszovói és ukrajnai események között, utalva arra, hogy mindkettőt tétlenül nézik. Beszéde végén könyörgéssel fordul az európai politikusok felé: , Ha egy teljes nemzet igazsága ilyen rettenetesen eltorzult, az ember csak könyörögni tud Istenhez: ne engedje meg, hogy egy korábbi tragikus hiba a saját megbocsátható bűnötökké váljon. Itt vagyok értetek. Itt vagyok mindannyiunkért. Európaiként vagyok itt a nemzetközi és emberi jogokba vetett hit európai templomában" (Edi Rama 2022). Az áldozatok bűnbakká tétele, a történelem meghamisítása nem az igazságot szolgálja, sokkal inkább valamely politikai elit érdekeit. Nem elhanyagolható a visszatartó ereje sem, hiszen beszéd helyett hallgatásra és beletörődésre ösztönzi az elszenvedőket. Márpedig a gyógyulási folyamathoz elengedhetetlen a nyílt és egyenlő nyilvánosság előtti párbeszéd, a sérelmek okainak feltárása és megértése. Éppen ezért a szöveg központi gondolata az áldozatok védelme és segítése, jogaik biztosítása mellett érvel. , Azért vagyok itt, hogy könyörögjek Önöknek, hogy mentsék meg az emberi jogok arcát Európában, hogy védjék meg saját integritásukat, hogy mondják meg a világ összes elnyomottjának és az emberi jogok megsértésének minden
