Oldal 186 [186]
184 Wimmer Krisztina
Az albán kormányfő beszédében megjelenik egy további, a kutatás szempontjából
fontos utalás, ami az emlékek és a történelem eltorzításával kapcsolatos. Jelen
kontextusban inkább emlékezetre kell gondolnunk, amit a politikai hatalom
birtokol, és a segítségével formálja az adott nemzeti közösség identitását (Gyáni
2000). Anderson (2006) elképzelt közösségnek nevezte azokat az embereket,
akik egy közösséghez tartoznak, s ismerik annak a hagyományait, szokásait,
történelmét, noha, jóllehet soha nem találkoztak. Ez az állítás nemcsak az albán,
de a kelet-közép-európai országok polgáraira is igaz. Az állami emlékezetpo¬
litika számára a történelem végső soron nem más, mint egy újraértelmezhető
keret, ami feltölthető a megfelelő gondolatpanelokkal. A történelem ilyen
jellegű politikai használata köszön vissza egyébként az állam által ellenőrzött
szférákból: az iskolai tananyagokból, a médiából vagy az identitáspolitikából
(Gyáni 2016. 20, 32). Jelen szövegben a hangsúly ugyanakkor nem az egy álla¬
mon belüli politikai kisajátításon van, hanem a nemzetközi közösség politikai
félreértelmezésén, a történelem és a régió sajátosságainak meg nem értésén.
A félreértés nemcsak veszélyes a kelet-közép-európai országok gyógyulásának
és felzárkózásának szempontjából, de a nemzetközi közösség félreértelme¬
zése relatív valóságokat is teremt, relatív történelemmel, amik csak további
konfliktusokhoz és katasztrófákhoz vezethetnek. A nemzetközi közösséget
képmutatással vádolja a kormányfő párhuzamot vonva a koszovói és ukrajnai
események között, utalva arra, hogy mindkettőt tétlenül nézik. Beszéde végén
könyörgéssel fordul az európai politikusok felé:
, Ha egy teljes nemzet igazsága ilyen rettenetesen eltorzult, az ember csak
könyörögni tud Istenhez: ne engedje meg, hogy egy korábbi tragikus hiba a
saját megbocsátható bűnötökké váljon. Itt vagyok értetek. Itt vagyok mind¬
annyiunkért. Európaiként vagyok itt a nemzetközi és emberi jogokba vetett
hit európai templomában" (Edi Rama 2022).
Az áldozatok bűnbakká tétele, a történelem meghamisítása nem az igazságot
szolgálja, sokkal inkább valamely politikai elit érdekeit. Nem elhanyagolható
a visszatartó ereje sem, hiszen beszéd helyett hallgatásra és beletörődésre ösz¬
tönzi az elszenvedőket. Márpedig a gyógyulási folyamathoz elengedhetetlen
a nyílt és egyenlő nyilvánosság előtti párbeszéd, a sérelmek okainak feltárása
és megértése. Éppen ezért a szöveg központi gondolata az áldozatok védelme
és segítése, jogaik biztosítása mellett érvel.
, Azért vagyok itt, hogy könyörögjek Önöknek, hogy mentsék meg az emberi
jogok arcát Európában, hogy védjék meg saját integritásukat, hogy mondják
meg a világ összes elnyomottjának és az emberi jogok megsértésének minden