Page 159 [159]
OCR
Az új vallási mozgalmak sokfélesége 157 említett három primer tudományág eredményeit felhasználva szükséges az örökölt diszciplináris paradigmákat újraértékelni és átvizsgálni. Az ilyesfajta kritikus szemlélet lehetővé teszi, hogy az elmetudományok számára meghaladják hagyományos , szektasérelmi" narratívát, és így jóval színesebb és valósághűbb képet kapjanak az NRM jelenség egészét illetően (Bromley et al. 1979, 42-53; Shupe 1980; Shupe - Bromley 1980, 3-21; 1994). ZARSZO: AZ UJ VALLASI MOZGALMAK ES A SOKFELESEG TOVABBI PERSPEKTIVAI Osszességben tehat elmondhatjuk, hogy a sokféleség vizsgálatának egyik kulcskérdése az NRM-paradigma. Ugyanakkor nem mindegy, hogy ezt a sokrétű, vitatott és valóban problémákkal terhelt kérdéskört hogyan vizsgáljuk. Ezek megoldását egyetlen tanulmányban lehetetlen lenne megkísérelni, ugyanakkor egy enyhe reménysugarat már a mostani áttekintés során felismerhetünk. Az NRS tudományterülete megköveteli - és megis hálálja - a transzdiszciplináris nézőpontok integrációját és a korábbi egydimenziós képeket élővé és valóságközelibbé teszi. Mindezeken felül egyetlen - szintén általános — kontextussal zárom eszmefuttatásom, ami szintén közös nevezője lehet a pluralizmus és az új vallási mozgalmak kutatásának. Peter Berger és Ihomas Luckmann rámutat arra, hogy a pluralizálódó társadalmak katalizálnak egyfajta új valóságpercepciót. Ebben az új valóságban - melyet nevezhetjük a posztmodernitás plurális valóságának - az individuum a korábbiakhoz képest jelentősen aktívabb ágenciára kényszerül. Az egyén - látván az őt körülvevő sokszínűséget - immár nem veheti garantáltként az őt körülvevő jelentésrendszerek tartamát (, taken for granted meanings") és az általuk nyújtott limitált biztonságot. E folyamat során pontosan a sokféleség - melynek, mint láttuk, számos rétege és aspektusa van - lesz az a faktor, amely aláássa a mononarratív és homogén valóságképet és jóval színesebb új valóságot hoz létre. Mindez a váltás ugyanakkor az egyéntől is aktívabb részvételt követel meg. Az egzisztenciális kérdések és vallásosság iránt nyitott egyén számára így immár nem elégséges valamilyen értékrendszerbe „csak beleszületni”. Az egyen saját értékeit (beleértve a morális döntéseket, vallásos értékeket, társadalmi és politikai nézőpontokat) immár aktív ágenciával választani kényszerül: "Pluralism not only permits to make choices (job, husband or wife, religion, party), it forces one to do so [...]. One can no longer choose not to choose: it has
