Oldal 159 [159]
Az új vallási mozgalmak sokfélesége 157
említett három primer tudományág eredményeit felhasználva szükséges az
örökölt diszciplináris paradigmákat újraértékelni és átvizsgálni. Az ilyesfajta
kritikus szemlélet lehetővé teszi, hogy az elmetudományok számára meghaladják
hagyományos , szektasérelmi" narratívát, és így jóval színesebb és valósághűbb
képet kapjanak az NRM jelenség egészét illetően (Bromley et al. 1979, 42-53;
Shupe 1980; Shupe - Bromley 1980, 3-21; 1994).
ZARSZO: AZ UJ VALLASI MOZGALMAK
ES A SOKFELESEG TOVABBI PERSPEKTIVAI
Osszességben tehat elmondhatjuk, hogy a sokféleség vizsgálatának egyik kulcs¬
kérdése az NRM-paradigma. Ugyanakkor nem mindegy, hogy ezt a sokrétű,
vitatott és valóban problémákkal terhelt kérdéskört hogyan vizsgáljuk. Ezek
megoldását egyetlen tanulmányban lehetetlen lenne megkísérelni, ugyanakkor
egy enyhe reménysugarat már a mostani áttekintés során felismerhetünk. Az
NRS tudományterülete megköveteli - és megis hálálja - a transzdiszciplináris
nézőpontok integrációját és a korábbi egydimenziós képeket élővé és valóság¬
közelibbé teszi.
Mindezeken felül egyetlen - szintén általános — kontextussal zárom esz¬
mefuttatásom, ami szintén közös nevezője lehet a pluralizmus és az új vallási
mozgalmak kutatásának. Peter Berger és Ihomas Luckmann rámutat arra,
hogy a pluralizálódó társadalmak katalizálnak egyfajta új valóságpercepciót.
Ebben az új valóságban - melyet nevezhetjük a posztmodernitás plurális való¬
ságának - az individuum a korábbiakhoz képest jelentősen aktívabb ágenciára
kényszerül. Az egyén - látván az őt körülvevő sokszínűséget - immár nem
veheti garantáltként az őt körülvevő jelentésrendszerek tartamát (, taken for
granted meanings") és az általuk nyújtott limitált biztonságot. E folyamat során
pontosan a sokféleség - melynek, mint láttuk, számos rétege és aspektusa van
- lesz az a faktor, amely aláássa a mononarratív és homogén valóságképet és
jóval színesebb új valóságot hoz létre. Mindez a váltás ugyanakkor az egyéntől
is aktívabb részvételt követel meg. Az egzisztenciális kérdések és vallásosság
iránt nyitott egyén számára így immár nem elégséges valamilyen értékrend¬
szerbe „csak beleszületni”. Az egyen saját értékeit (beleértve a morális dönté¬
seket, vallásos értékeket, társadalmi és politikai nézőpontokat) immár aktív
ágenciával választani kényszerül:
"Pluralism not only permits to make choices (job, husband or wife, religion,
party), it forces one to do so [...]. One can no longer choose not to choose: it has