Page 151 [151]
OCR
Az új vallási mozgalmak sokfélesége 149 mosás rémképei mögött felfedezhetjük az intenzív vallási élmények és a szoros közösségi kapcsolatok általános jellemzőjét. A rövid élettartam pauszpapírján szintén átüt a dinamikus változás jellegzetessége, a generációk közti a karizma áthagyományozása, sőt felsejlik a belső hatalmi rendszerek közti rivalizálás is, amely a komplex vallási intézmények általános sajátossága. Más eszközöket beemelve megértjük az új vallási élmények mibenlétét, a csatlakozás és bennmaradás hátterét, a kiszakadás és távozás motivációit és a mozgalom, valamint az őket körbevevő szélesebb társadalom közti interakció rejtett mechanizmusait is. Annak érdekében, hogy mindezeket megragadhassuk szükséges az egyes diszciplínák alaptéziseire (valamint a mögöttük rejlő tudománytörténeti ismeretekre) röviden reflektálnunk. J. Gordon Melton megjegyzi (Melton 2007, 36-40), hogy az NRS vizsgalatok alapjául elsődlegesen három diszciplína szolgál: a történettudomány (deskriptív eszköztárával), a kulturális antropológia (tematikus , mélymerüléseivel") és a szociológia (empirikus strukturáló és szisztematizáló törekvéseivel). Az előbbi tudományág általános közegbe helyezi a komplex jelenséget, hozzákapcsolva ezt történelmi folyamatokhoz, a vizsgált korszak sajátosságaihoz és párhuzamosan zajló eseményeihez. A , statikus" történeti képét részletezi a kulturális antropológia tárgyspecifikus vizsgálata, amely elsősorban egyéni, vagy kisközösségi szintekre fókuszál. Végül a szociológia mindezeken eredményeket komplex elméleti rendszerbe helyezi, kiemelve mindezek kulturális és kultúraközi jellegzetességeit. Melton szintén megemlíti, hogy az új vallási mozgalmak vizsgálatában az ilyesfajta , sok lábon állás" nélkül érdemi vizsgálatra nem kerülhet sor. Továbbá az előbbi három diszciplína eredményeit primer kiindulópontként határozza meg, amely véleménye szerint minden NRS kutatás alapjául kell, hogy szolgáljon. AZ ÚJ VALLÁSI MOZGALMAKKAL KAPCSOLATOS TERMINOLÓGIÁRÓL Melton osztja James T. Richardson azon elképzeléseit is, miszerint az NRS kutatások alapjául elengedhetetlen egy értéksemleges nyelvi eszköztár (Richardson - Introvigne 2007, 92-100). Az új vallási mozgalmak fogalma ennek az eszköztárnak része és egyben egy olyan meghatározás, amellyel a tudományterület a korábban használt - ugyanakkor történetileg és kulturálisan túlterhelt (kontextuálisan negatív asszociációkkal rendelkező) - szekta (sect) és kultusz (cult) fogalmakat szándékozott felváltani. A terminológiai újítás megértéséhez szükséges meghatároznunk a szakterület (vallástudomány) és a specializáció (NRS) közös célját. A vallástudományok
