Oldal 134 [134]
OCR
132 Figus-Illinyi Rita kutatók. Az önirányító vallási alapú megküzdés során a személy úgy gondolja, hogy belső erőforrásai - amivel megküzd a stresszhelyzetben — isteni adomány. Ez a vallásos problémamegoldás magasabb önbecsüléssel és megnövekedett önkontrollal jár együtt. Ezzel szemben a közvetett vallási alapú megküzdés alacsonyabb önbecsüléssel, külső kontrollra való igénnyel, fejletlenebb problémamegoldási képességekkel és megnövekedett emberek felé mutatott intoleranciával jár együtt. A kollaboratív szemléletben Istennel együttműködve zajlik a problémamegoldás. Mindez magasabb önbecsüléssel és kifejlett belső kontroll rendszerrel jár, amely pszichológiailag hatékony módja a vallási alapú megküzdesnek (Leeming - Madden - Marlan 2014). Összességében látható, hogy a vallási alapú megküzdés összefonódik a pszichológia és a vallástudomány fogalmaival. A megbocsátás nem csupán egyszemélyes döntés vagy érzés, hanem komplex folyamat, amely egyaránt nyújt gyógyulásra lehetőséget az egyén és a közösség számára. A vallási alapú megküzdés párhuzamosan akár a fenti folyamatokkal, segíthet az élet nehézségeivel való megbirkózásban és támogatást, támpontot nyújthat az értelemkeresésben és az érzelmi biztonság megteremtésében. A vallási alapú megküzdés legkülönbözőbb formákban lehet jelen és fontos kiemelni, hogy eltérő hatással bírnak az egyénekre. Azonban biztosan állítható, hogy a vallási hiedelmek és gyakorlatok általában segítséget nyújthatnak és elő tudják segíteni a pozitív érzelmi és mentális egészség fenntartását, helyrebillentését (Worthington et alii 2007). KONKLUZIO A reziliencia és a társadalmi sebezhetőség közötti kapcsolat fontos feltérképezendő aspektusokkal bír az egészség és jól-lét kutatásban. Különös tekintettel a krízishelyzetek és katasztrófák megértésében és azok kezelésében, azokra való esetleges felkészülésben. A reziliencia és a társadalmi sebezhetőség fogalmai segítenek abban, hogy átfogóbb és komplexebb képet alkothassunk arról, hogy hogyan képesek az egyének és közösségek reagálni, alkalmazkodni a változó körülményekre. A társas identitás, valamint a társas támogatás kulcsszereppel bírnak a folyamatban, hiszen mindkettő az erős közösségi kötelékek és pozitív csoportkapcsolatok révén, mindemellett emelik az egyéni ellenállóképességet (Cruwys et alii 2014). Fontos ugyanakkor, hogy a negatív csoportdinamikák valamint az alacsony társas támogatás növelik az egyén sebezhetőségét és csökkentik a rezilienciat. Ennek okan is kiemelt figyelmet érdemel, hogy hogyan lehet erősíteni az egyéni és közösségi erőforrásokat annak érdekében, hogy javuljon az egészség és a jól-lét, csökkentve a társadalmi sebezhetőséget (Haslam et alii 2009).
