Page 134 [134]
132 Figus-Illinyi Rita
kutatók. Az önirányító vallási alapú megküzdés során a személy úgy gondolja,
hogy belső erőforrásai - amivel megküzd a stresszhelyzetben — isteni adomány.
Ez a vallásos problémamegoldás magasabb önbecsüléssel és megnövekedett
önkontrollal jár együtt. Ezzel szemben a közvetett vallási alapú megküzdés
alacsonyabb önbecsüléssel, külső kontrollra való igénnyel, fejletlenebb prob¬
lémamegoldási képességekkel és megnövekedett emberek felé mutatott into¬
leranciával jár együtt. A kollaboratív szemléletben Istennel együttműködve
zajlik a problémamegoldás. Mindez magasabb önbecsüléssel és kifejlett belső
kontroll rendszerrel jár, amely pszichológiailag hatékony módja a vallási alapú
megküzdesnek (Leeming - Madden - Marlan 2014).
Összességében látható, hogy a vallási alapú megküzdés összefonódik a
pszichológia és a vallástudomány fogalmaival. A megbocsátás nem csupán
egyszemélyes döntés vagy érzés, hanem komplex folyamat, amely egyaránt
nyújt gyógyulásra lehetőséget az egyén és a közösség számára. A vallási alapú
megküzdés párhuzamosan akár a fenti folyamatokkal, segíthet az élet nehéz¬
ségeivel való megbirkózásban és támogatást, támpontot nyújthat az értelemke¬
resésben és az érzelmi biztonság megteremtésében. A vallási alapú megküzdés
legkülönbözőbb formákban lehet jelen és fontos kiemelni, hogy eltérő hatással
bírnak az egyénekre. Azonban biztosan állítható, hogy a vallási hiedelmek és
gyakorlatok általában segítséget nyújthatnak és elő tudják segíteni a pozitív
érzelmi és mentális egészség fenntartását, helyrebillentését (Worthington et
alii 2007).
KONKLUZIO
A reziliencia és a társadalmi sebezhetőség közötti kapcsolat fontos feltérképe¬
zendő aspektusokkal bír az egészség és jól-lét kutatásban. Különös tekintettel a
krízishelyzetek és katasztrófák megértésében és azok kezelésében, azokra való
esetleges felkészülésben. A reziliencia és a társadalmi sebezhetőség fogalmai
segítenek abban, hogy átfogóbb és komplexebb képet alkothassunk arról, hogy
hogyan képesek az egyének és közösségek reagálni, alkalmazkodni a változó
körülményekre. A társas identitás, valamint a társas támogatás kulcsszereppel
bírnak a folyamatban, hiszen mindkettő az erős közösségi kötelékek és pozitív
csoportkapcsolatok révén, mindemellett emelik az egyéni ellenállóképességet
(Cruwys et alii 2014). Fontos ugyanakkor, hogy a negatív csoportdinamikák
valamint az alacsony társas támogatás növelik az egyén sebezhetőségét és csök¬
kentik a rezilienciat. Ennek okan is kiemelt figyelmet érdemel, hogy hogyan lehet
erősíteni az egyéni és közösségi erőforrásokat annak érdekében, hogy javuljon az
egészség és a jól-lét, csökkentve a társadalmi sebezhetőséget (Haslam et alii 2009).