Oldal 131 [131]
OCR
Reziliencia - vallás - közösség 129 zéssel, jóindulattal szemlélni, felismerve azt, hogy ő lemondott ezen jogairól (North 1987). A meghatározást bonyolítja, hogy magába fogalja az érzelmi, kognitív és viselkedéses rendszereket is. Amikor valaki megbocsát, bizonyos elemek kivonódnak az egyes rendszerekből. Felhagy olyan negatív érzelmekkel, mint például a harag, a gyűlölet, a neheztelés, a szomorúság vagy a megvetés (Richards 1988). A megbocsátás dinamikusan változó folyamat, mely függhet az elkövető személyétől és az általa sértett személy viszonyától, továbbá a szubjektívan megéltektől. A kognitív rendszerben megszűnik az ítélet negatív minősége és a bosszú tervezése. Mindez viselkedéses szinten úgy jelenik meg, hogy a sértett fél nem hajtja végre a bosszút. A kognitív, viselkedéses és érzelmi rendszerekhez elemek adódnak a megbocsátás folyamata során. Ilyen elemek érzelmi szinten a semleges, negatív vagy pozitív érzelmek, mint például a könyörület (Cunningham 1985). Pozitív érzelmek mentén ilyen lehet az, hogy jót kívánva (Enright - Gassin - Wu 1992), vagy tiszteletteljesen és morálisan egyenlőként gondolunk a másikra (Cunningham 1985). Viselkedés formájában megjelenhet, hogy a személy hajlandó szerető, egymással törődő közösséget vállalni a másikkal, vagy akár kezdeményező lépéseket tenni a másik irányába. Ez mind a sérelmet elkövető és az azt megélő személyben feloldozást hozhat és a gyógyulás irányába mozdíthatja el a kapcsolatot (Augsburger 1981). A megbocsátás nem egyenlő a feledéssel (Augsburger 1981), valamint szükséges hozzá az igazságosság érzése. Személyek között alakul ki, élettelen tárggyal szemben, mint például a természeti katasztrófák nem élhető meg. Fennállhat olyan eset, melynek során a megbocsátás erkölcsileg megkérdőjelezhető tett, például abban az esetben, amikor a sérelmet elkövető személy bántalmazza a sértettet, és a megbocsátás által ez a személy újabb bántalmazásnak lenne kitéve (Lauritzen 1987). Ugyanakkor a bántalmazást megélő személynek a megbocsátás feloldozás, belső feszültség kieresztéseként megformálódó tett, amely csökkenti a feszültséget. Itt érdemes elkülöníteni a kibékülés és a megbocsátás közötti különbséget, ugyanis a megbocsátás a személy belső világával kapcsolatos, míg a kibékülés viselkedésben is megvalósul. A megbocsátás több külső és belső tényezőtőlis függ. Ide sorolható a kapcsolat sértés előtti minősége mellett (Beatty 1970), a megbocsátással kapcsolatos kognitív értelmezések és képességek, mint az akarat, az igazságba vetett hit és a különböző problémamegoldási stratégiák. Mindez nehéz és hosszú személyenként eltérő folyamat lehet, a sérelem érintettségétől függően, amely pszichológiai, érzelmi, fizikai és morális szinteken is hathatnak a sértettre (Kolnai 1973). A megbocsátás reakció, válasz a sértésre. A megbocsátás által megélt feszültségcsökkenés nem attól függ, hogy a másik személy megél-e bűnbánatot. Nem a sértést elkövető személynek van szüksége a megbocsátásra, hanem a sértett lelki stabilitásához tesz hozzä (Enright - Gassin - Wu 1992). A megbocsátást nem lehet ráerőltetni
