Oldal 126 [126]
OCR
124 Figus-Illinyi Rita hozzájárulnak, az összetartozás érzésének biztosításával. Az elmélet alapján a jól-lét elengedhetetlen tényezője a társas identitás (Turner et alii 1987). A csoporttagság védelmi funkciót lát el, például a depresszió kialakulásával szemben, enyhiteseben &s akär kiüjuläsanak megakadälyozäsäban (Cruwys et alii 2013). A társas identitás és a reziliencia között egyenes arányosság áll fent. Nemcsak a felnőtt populációt támogatja meg krízis esetén, hanem a serdülők esetében határozott védőfaktorként van jelen. Krízis helyzetben az új csoporttagság, a társas identitás bővülés exponenciálisan növeli a reziliencia folyamatát. Azok a személyek, akik nyugalmi helyzetben alacsony reziliencia pontszámot értek el, kiugróan magas értéket produkáltak abban az esetben, ha bővülni tudott társas identitásuk és az elérhető volt válság esetén (Koni et alii 2019). A társas identitás elmélete és az önkategorizációs elmélet kulcsgondolata a következő: amikor az egyén azonosul a csoportjával, közös perspektívát teremt vele, és viselkedését a csoportnormához igazítja. Ez az igazodás szociális támogatás nyújtáshoz és elfogadásához vezet, ami pedig elősegíti a kollektív énhatékonyság érzését (Avanzi et alii 2015). Fontos, hogy amennyiben a támogatást nyújtó és kapó személy társas identitása megegyezik, a szociális támogatás pozitív hatásai jelentősebbek, mintha eltérő társas identitással rendelkezők lennének (Frisch et alii 2014). Az emelkedett társadalmi támogatás és a megnövekedett énhatékonyság jelentős szereppel bír a stresszel való megküzdésben és az egyén jól-létének növelésében. Az emberi szükségletek kielégítése, mint például a közösséghez tartozás, a biztonság és a stabilitás érzése, alapvető fontossággal bírnak az egyén pszichológiai és érzelmi állapotának fenntartásában, valamint annak javításában (Greenaway et alii 2016). Az emberi kapcsolatok fontossága nem csupán szociálpszichológiai megközelítésekben hangsúlyosak, hanem a pszichoszociális rendszerszemléletben is. Ebben az esetben a kollektív kapcsolódás szoros kapcsolatban áll az élet értelmével és a jól-léttel (Stok et alii 2014). Fontos azonban megjegyezni, hogy abban az esetben amikor a csoportnormák vagy csoporton belüli kapcsolatok károsak, azok negatív hatással vannak az egyénre, például ellenséges légkört teremtenek, így gyengíthetik az egyén jól-létét és rezilienciáját. A fenti megfontolások tükrében az egyén szociális hálozatának minősége és az azonosulása a pozitív és támogató közösségekkel, nagymértékben hozzájárulnak az pszichológiai ellenállóképességhez és jól-léthez. A társas támogatás és a pozitív csoportkapcsolatok kialakítása tehát kulcsfontosságú lehet a reziliencia és az egészséget élet elömozditäsäban (Gardner - Bruijn Lally 2012). Az egyéni pszichológiai ellenállóképesség nem csupán az egyén és a közösség szempontjából fontos a jól-lét és egészség megértésében, hanem annak hiányában felveti a társadalmi sebezhetőség perspektíváját is. Míg az egyén szociális
