Oldal 123 [123]
Reziliencia - vallás - közösség 121
viselkedéssel. Ennek eredményeként a kockázati tényezők tanulmányozása
virágzó kutatási területté vált, lehetővé téve a korai stresszorok azonosítását
és azok hatásainak vizsgálatát rövid és hosszútávon. A kutatások új megköze¬
lítéseket és aspektusokat hoztak létre a mentális egészség feltérképezésének
területén. Hozzájárultak a gyakorlati alkalmazások fejlődéséhez és a társadalom
szélesebb körű segítéséhez (Vernon 2004).
Ahogy a stressz és kockázati tényezők értékelésének finomítása és kibővítése
elindult, meglepő felfedezésre került sor. Garmezy, a reziliencia kutatásának
úttörője, skizofréniában szenvedő egyéneket tanulmányozott. Együttműköd¬
ve mentorával, Eliot Rodnick-kel, észrevette, hogy számos beteg meglepően
jól küzdött meg a mindennapi élet kihívásaival, ellentétben társaikkal, akik
hasonló betegséggel küzdöttek (Rolf - Glantz 2002). Előbbi betegek rövidebb
időt töltöttek kórházban, találtak állást, és akár hosszú távú romantikus
kapcsolatokat is kialakítottak. A skizofréniában szenvedő betegek követése
során megfigyelték, hogy a reaktív skizofréniában szenvedő egyének rendkívül
kompetens viselkedési mintákat mutatnak (Rolf - Glantz 2002). E megfigyeles
alapján elkezdték tanulmányozni a skizofréniában szenvedő szülők gyermekeit
is. Garmezy a 1970-es években írott alapművében (Competence and adaptation
in adult schizophrenic patients and children at risk) leírja, hogy ezek agyermekek
rendkívül pozitív alkalmazkodást mutatnak, és 909-uknál nem állt fenn ké¬
sőbb sem a skizofrénia diagnózisa. A gyermekek ugyanolyan kompetenciákkal
rendelkeztek, mint nem érintett kortársaik, beleértve akompetencia megnyil¬
vánulásait, jó baráti kapcsolatokat, jó tanulmányi eredményeket és céltudatos
céltudatosságot. Ez a fontos perspektívaváltás az alapja a reziliencia kutatásának,
ahola hangsúly a kockázati tényezőkről a túlélési erők felmérésére helyeződött
át (Garmezy 1971; Garmezy 1973). Ezt követően a reziliencia kutatások felvi¬
rágoztak, számos különböző megközelítéssel, amelyek hol párhuzamosan, hol
időben elcsúszva valósultak meg.
Reziliencia kutatások mérföldkövei
A reziliencia kutatások három nagy hullámát jól elkülönítő (Richardson 2002). Az
első hullámban a fókuszpontot az egyéni jellemzők, a személyiségvonások és a
környezeti tényezők jelentették, amelyek lehetővé tették az egyén számára, hogy
ellenálljon a viszontagságoknak. Ennek eredményeként olyan programok, terá¬
piák jöttek létre, amelyek nagyrészt elősegítették a belső tényezők megerősítését
(Greene et alii 2012). A megfigyelések azt mutatták, hogy a reziliens gyermek
szociális kompetenciája, problémamegoldó képessége és autonómiája magas,
valamint pozitív jövőképpel bír, így például iskolai programok keretében ezek