Oldal 122 [122]
OCR
120 Figus-Illinyi Rita et alii 2016). A reziliencia folyamata számos tényező mentén vizsgálható - ezek hozzávetőlegesen bemutatásra kerülnek -, azonban jelen tanulmányban a fókuszpontot a társas identitás és vallási megküzdés szorosabb kontextusa adja. A társas identitás egyfajta hálóként védi az egyént, amelynek csomópontjai biztos kapaszkodókat jelentenek. Egyike a markáns kapaszkodóknak a vallásosság és spiritualitás, és az ezekhez szorosan kapcsolódó vallási alapú megküzdési stratégiák (Pargament - Ano 2006). A vallási alapú megküzdés mechanizmusa többféle stratégiát foglal magába. Az egyik fontos működési alapja a vallási hit és gyakorlatok által nyújtott értelmezési keretrendszer. Ez segíti a személyt abban, hogy értelmezze és értékelje a stresszt okozó tényezők okait és jelentőségüket a saját életében. Például, vallási hitük segítségével az emberek értelmezhetik a nehézségeket az életükben valamilyen nagyobb érték vagy cél kontextusában, ami segíthet nekik abban, hogy pozitívabb és céltudatosabb módon küzdjenek meg az őket ért stresszel. A másik fontos mechanizmus a vallási gyakorlatok által nyújtott érzelmi támogatás és kapcsolódás. A vallási közösségekben, imákon, meditációkon és rituálékon való részvétellel az embereknek lehetőségük van megtalálni a támogatást és az érzelmi feltöltődést, amelyek segíthetnek az élet nehéz időszakaiban. Ezek a gyakorlatok erősítik az egyének érzelmi kötelékeit a vallási közösségekkel és Istennel, ami további mentális és érzelmi erőforrást jelenthet számukra a stressz kezelésében (Park - Folkman 1997). A társadalmi és környezeti stabilitás megőrzésében kiemelt fontosságú a reziliencia megerősítése és a társadalmi sebezhetőség csökkentése. Ezek a tényezők alapvető szerepet játszanak a plurális társadalom fenntartható fejlődésében és a válságkezelés kontextusában, és ebben a folyamatban jelentős hatással bír a vallási alapü megküzdes. A vallási alapú megküzdés és reziliencia olyan jelentős tényezők, amelyek kiemelkedő szerepet tölthetnek be az egyének és közösségek életében, különösen a krízishelyzetekben és terhelt időszakokban. REZILIENCIA A rugalmasságra és ellenállóképességre koncentráló kutatások az 1970-es évek elején indultak el, követvén az előző korszak munkáinak és elméleteinek inspirációit, különösen Bowlby és Ainsworth munkásságát. Hasznos lehet a kutatástörténet néhány fordulatát bemutatni, mert ennek révén jobban érthetővé válik a reziliencia és a vallás közötti kapcsolatok jelentősége. A figyelem a gyermekpszichiátriai erőforrások átcsoportosítására irányult, hogy jobban megértsék a különféle gyermekkori traumák későbbi fejlődésre gyakorolt hatásait. Ezek a kutatások arra összpontosítottak, hogy felmérjék és azonosítsák a kockázati tényezőket, amelyek kapcsolatban állnak a későbbi diszfunkcionális
