Oldal 113 [113]
OCR
A vallási pluralizmus társadalomlélektani vonatkozásai 111 egy-egy elszórt közösségtől eltekintve, valójában nem voltak képesek igazán gyökeret verni a régió társadalmaiban. Helyettük azonban hamar népszerűségre tettek szert az egyes, helyi ősvallási hagyományokat revitalizálni kívánó újpogány mozgalmak. A kelet-közép-európai csoportok történetét és hitrendszerét összevetve számos hasonlóságot állapíthatunk meg. Többségük a 20. század elején megjelenő közösségek utódaiként jelenik meg, történeti szálon összekapcsolják őket a szovjet rezsim alatti kegyetlen üldözések, megalakulásuk-újjáéledésük pedig egybeesik akommunista rendszer összeomlásával. A , nyugati" remitologizáló séma alapján ezek a mozgalmak archaikus vallási tradíciók újjáélesztésén munkálkodnak, de amit lényeges eltérésként a nyugati/angolszász és a kelet-európai újpogány csoportok között ki kell emelni, az, hogy utóbbiak esetében fokozott hangsúly helyeződik a nemzeti identitás kérdésére, a természetvallási fókusz helyett inkább történelmi hangsúllyal találkozhatunk, és lényegesen kisebb szerepet kapnak a mágikus vallási gyakorlatok. Az üjpogäny jelenségkôr globälis (valläs)tôrténeti előzményei, a regionális eltérések, valamint a kifejezetten magyar vonatkozású mozgalmak kollektív identitásának vallástudományi és szociálpszichológiai vonatkozású kutatásai és eredményei különböző megközelítések mentén már több alkalommal publikálásra kerültek az elmúlt évtizedekben (vö. Szilágyi — Szilárdi 2006; Szilárdi 2017; Szilárdi - Kengyel 2024), így a jelen példa mindössze e kétirányú identitásfenyegetettség szempontjából kívánt röviden utalni az ide sorolható ősmagyar vallási fókuszú csoportokra. A körükben végzett kutatási eredmények értelmezésére részben a fentebb már részletesen tárgyalt posztmodern léthelyzet, részben pedig az exkluzív áldozati mintázat bizonyult a legalkalmasabbnak. POSZTMODERN LÉTHELYZET Igen érdekes, hogy amíg a vallástudományi szakirodalom szerint a nyugat-európai és angolszász újpogányságot a posztmodern léthelyzet indukálja, addig a hazai (tágabban értelmezve közép-kelet-európai) mozgalmak jól láthatóan nem a posztmodern heterogenitást hasznosítják az elképzeléseikben, hanem éppen ellenkezőleg: mintha ellenmagatartással reagálnának a kialakult pluralizmusra, és olyan átfogó érvényű önmeghatározást kísérelnek meg kialakítani, amelyben törekednek arra, hogy plauzibilis egységbe ötvözzék a nyelvi, nemzeti, a vallási és esetlegesen politikai identitásformákat. Erre egyfajta magyarázatul szolgálhat Stark és Bainbridge elképzelése, amely szerint a szekularizáció és vallási újjáéledés történelmi váltakozásának szakaszaiban a szekularizáció kivétel nélkül radikális vallási (fundamentalista)
