Seite 111 [111]
A vallási pluralizmus társadalomlélektani vonatkozásai 109
támogató viselkedéssel, megbocsátási hajlandósággal, más áldozatok iránti
pozitív attitűdökkel jár együtt, ilyen értelemben tehát a békés és kooperatív
együttélés záloga.
Ezzel szemben az exkluzív, markáns áldozati szereppel való azonosulás kö¬
vetkezménye a külső csoportokkal szembeni ellenséges attitűd, a bizalomhiány,
a csökkent empätia, valamint akompromisszumkeptelenseg ällapota (Wohl ¬
Branscombe 2008; Bar-Tal - Antebi 1992 etc.). Ebben az esetben a csoport kizä¬
rólag a saját elbeszéléseit és nézőpontjait képes látni, ennek következtében pedig
létrejön a (nemzeti, etnikai, vallási vagy bármely más) ingroup glorifikációja,
és mivel kizárólag a saját sérelmek kerülnek a fókuszba, így a külső csoportok
szenvedése megkérdőjeleződik, relativizálódik, valamint minden külső csoport
potenciális veszélyforrássá válik. Így jöhet létre egy folyamatos fenyegetett¬
ség-élmény, amelynek azáltal, hogy a kollektív identitásban lehorgonyozódik,
egyik következménye az - ahogyan arról már több kutatás beszámolt -, hogy a
történelmi sérelmek puszta emlegetése, illetve verbális felbukkanása erősítheti
a csoportközi konfliktuspotenciált. Mindennek pedig igen nagy jelentősége
lehet a vallási csoportok egymás közötti viszonyrendszerében.
Kollektív identitás és vallási pluralizmus
A vallási pluralizmus ténye, azaz, hogy a globalizált világban nagyfokú hetero¬
genitást mutató vallási sokféleségnek kell együtt élnie egymással, mára már
nem megkérdőjelezhető. Igen kevés olyan szeglete van a világnak, amelyben
az eltérő kultúrák ne lennének jelen. Ázsiai tradíciók hódítanak egyre nagyobb
teret az amerikai kontinensen, iszlám vallási csoportok jelennek meg egyre
nagyobb számban Nyugat-Európában, e különböző kulturális csoportok együtt¬
élésnek lehetősége pedig meglehetősen változatos képet mutat globálisan. Bár
kétségtelen, hogy az együttélés sok esetben a vallásközi párbeszéd irányában
a multikulturális kooperáció felé tart (pl. a szikh vallási diaszpóra Nagy-Bri¬
tanniában, Krsna-tudatú csoportok Európa/Amerika szerte stb.), azonban
többek közt az ember pszichés identitáskonstrukciós adottságai miatt, e vallási
csoportok akár jelentős konfliktuspotenciált hordoznak magukban.
Mind a közelmúltban, mind a kortárs jelenben vannak ezek közt egyaránt
kontrollált helyzetek és eszkalált konfliktusok is. Utóbbiak esetében gondolha¬
tunk a délszláv háború vallási vonatkozásaira, a fekete-afrikai vallásháborúkra,
fundamentalista csoportok erőszakos cselekményeire vagy épp a világszerte
erősödő keresztényüldözésekre.
Ilyen értelemben tehát a vallási (és kulturális) pluralizmust mint konfliktusok
olyan lehetséges gyújtópontját értelmezhetjük, amelyeknek esetében minden