A kollektív identitás pszichológiai teoretikusai már nem az egyén közösséghez
való tartozásának mikéntjét állítják a középpontba, hanem a társas identitás¬
konstrukció jellegzetességeit és tartalmi elemeit elemzik oly módon, hogy adott
csoportok elbeszéléseiben tárják fel akülönböző mintázatokat. Az utóbbi évtize¬
dekben lezajlott, kollektív érzelemkutatások és ezek eredményei rávilágítottak
arra, hogy a saját csoport múltbeli eseményei jelentős hatással vannak a jelen
percepciójára (pl. Wohl - Branscombe 2008) és viszont (pl. Roccas - Klar - Li¬
viatan 2006). Egyszerűbben fogalmazva, ami a személyes identitáskonstrukció
számára az egyéni múlt és élettörténet, az a társas önmeghatározás számára a
csoporttörténet/történelem, illetve annak a közös interpretációja.
Ehhez kapcsolódóan fontos továbbá hivatkozni arra is, hogy nemcsak a
személyes élettörténet rendelkezik szubjektív jegyekkel, az utóbbi néhány
évtizedben ugyanis hangsúlyossá vált mind a történettudományban, mind
a szociálpszichológiában a történelem narratív szerveződésének gondolata,
amelynek értelmezési keretében a történetíró nem pusztán adatokat mutat
meg, hanem cselekményesít is. Ebben az értelemben tehát a történelem immár
nemcsak események sorozataként értendő, hanem olyan elbeszélésként is,
amely jelentéssel, egyben értékítéletekkel és érzelmekkel ruházza fel a tényeket
(White 1997; Hull 1975; Gyáni 2000; László 2003).
A kollektív identitás kutatói szerint ez az azért lényeges, mert a csoport
múltbeli eseményeinek narratívumaiban megjelenő érzelmi mintázatok meg¬
tapadnak, azután pedig generációsan átadódnak és tartós érzelmi irányultság
hordozóivá válnak a társas önazonosságban. Így tehát ezek a sémák kumulált
módon jelenítik meg azokat az reakciókat, amelyet a csoport tagjai magukra
vonatkoztatnak, illetve amelyeket más csoportok irányában képviselnek.
Mindez egy csoport életében egyfelől a bekövetkező események kollektív
értelmezési stratégiáinak alapját képezheti, másfelől nemcsak diszkurzív, de
akár cselekvéses módon is tartalmazzák az élményhez kapcsolódó érzelmi és
értékelői attitűdöket (vö. pl. Brewer 1999; Bar-Tal 2000; Roccas et al. 2006;
Wohl - Branscombe 2008; László 2012; Fülöp —- Kővágó 2018).
Összességében tehát mivel egy csoport kollektív identitásának esetében
egyaránt jelentős nyomatékot kapnak az adott csoport kollektív emlékei, az
emlékekhez köthető interpretáció oksági koherenciája és az érzelmi tartalmak,
így az identitásmintázatok jelentősége a csoportközi viszonyok témáján belül
is igen lényeges szerepet játszhat.