Page 103 [103]
A vallási pluralizmus társadalomlélektani vonatkozásai 101
önmeghatározás így felül tud írni nemzeti, nyelvi vagy éppen politikai prefe¬
renciákat, de összeis kapcsolódhat velük, sőt, egy részüket formálhatja is. Ezek
a halmazok igen gyakran egymással kölcsönhatásban érlelődnek.
A személyes identitás narratív természete azt mutatja, hogy a vallási meggyő¬
ződés esetében is olyan, folyamatosan fennálló szubjektív konstrukcióról be¬
szélhetünk, amelyet az egyén saját élettapasztalatai, története és kontextusa
alakítanak. Amennyiben ebben az identitásban változás történik (például
megtérés-élmény vagy bármely vallási tapasztalat hatására), annak esetében
a konstrukcióba beépül egy olyan interpretatív elem, amely képes akár a teljes
megelőző életpályátis új keretbe helyezni, elsősorban talán a konzisztenciára
való törekvés miatt.
A privát vallásosság és pluralizmus
Egyrészről a vallási identitás változásai nyomon követhetők a korábban vázolt
különböző korszakokban; ezt igazolják Rodney Stark és Charles Glock (1965)
vagy éppen Peter L. Berger és Ihomas Luckmann (1975) vallásszociológiai
megfontolásai. Az, hogy a vallás nem kezelhető többé egységes jelenségnek,
illetve hogy a szubjektivizálódás következtében olyan típusú vallásosságokkal
találkozhatunk, amelyben a tradicionális vallási formák helyét kevésbé ismert
kategóriák veszik át, már a 20. század második felében világossá vált. A vallástu¬
dományt tekintve azóta is többféle elképzelés látott napvilágot (pl. Smart 1968;
Whaling 1986; Ter-Haar - Busuttil 2004), es bär a modellek nem feltetlenül
alkalmasak a mérésre és tipizálásra, mégis hasznosíthatóak a (megváltozott)
vallási identitás összetevőinek vizsgálatára, és egyértelműsítik a tényt, hogy
az egyén vallásosságában lényegi változások zajlottak le.
Az egyéni vallási pluralizmus esetében az egyik legkínálkozóbb példa a privát
vallásosság és spirituális heterogenitás, amelyben a személy nem valamely jól
körülhatárolható felekezethez, vallási tradícióhoz tartozónak vallja magát, ha¬
nem a vallási meggyőződését , összebarkácsolja", ezt nevezi a vallástudományi
szakirodalom bricolge vagy patchwork vallásosságnak, kultikus miliőnek vagy
újfajta spiritualitásnak.
Ahogyan az egy korábbi tanulmányban már részletesen kifejtésre került
(Heidl - Szilárdi 2022), a privát vallásosság mérése a vallásszociológia egyik
legnehezebb feladatának mutatkozik. A szinte áttekinthetetlen heterogeni¬
tásában ugyanis nincsenek olyan stabil pontok, amelyeket validált módon
lehetne mérni (mint például a klasszikus vallásszociológiai kérdőívek esetében
a templomba járás gyakorisága vagy az ima rendszeressége). Emellett további
jelentős problémaként artikulálható, hogy az elmúlt évtizedekben a spiritua¬