Oldal 103 [103]
OCR
A vallási pluralizmus társadalomlélektani vonatkozásai 101 önmeghatározás így felül tud írni nemzeti, nyelvi vagy éppen politikai preferenciákat, de összeis kapcsolódhat velük, sőt, egy részüket formálhatja is. Ezek a halmazok igen gyakran egymással kölcsönhatásban érlelődnek. A személyes identitás narratív természete azt mutatja, hogy a vallási meggyőződés esetében is olyan, folyamatosan fennálló szubjektív konstrukcióról beszélhetünk, amelyet az egyén saját élettapasztalatai, története és kontextusa alakítanak. Amennyiben ebben az identitásban változás történik (például megtérés-élmény vagy bármely vallási tapasztalat hatására), annak esetében a konstrukcióba beépül egy olyan interpretatív elem, amely képes akár a teljes megelőző életpályátis új keretbe helyezni, elsősorban talán a konzisztenciára való törekvés miatt. A privát vallásosság és pluralizmus Egyrészről a vallási identitás változásai nyomon követhetők a korábban vázolt különböző korszakokban; ezt igazolják Rodney Stark és Charles Glock (1965) vagy éppen Peter L. Berger és Ihomas Luckmann (1975) vallásszociológiai megfontolásai. Az, hogy a vallás nem kezelhető többé egységes jelenségnek, illetve hogy a szubjektivizálódás következtében olyan típusú vallásosságokkal találkozhatunk, amelyben a tradicionális vallási formák helyét kevésbé ismert kategóriák veszik át, már a 20. század második felében világossá vált. A vallástudományt tekintve azóta is többféle elképzelés látott napvilágot (pl. Smart 1968; Whaling 1986; Ter-Haar - Busuttil 2004), es bär a modellek nem feltetlenül alkalmasak a mérésre és tipizálásra, mégis hasznosíthatóak a (megváltozott) vallási identitás összetevőinek vizsgálatára, és egyértelműsítik a tényt, hogy az egyén vallásosságában lényegi változások zajlottak le. Az egyéni vallási pluralizmus esetében az egyik legkínálkozóbb példa a privát vallásosság és spirituális heterogenitás, amelyben a személy nem valamely jól körülhatárolható felekezethez, vallási tradícióhoz tartozónak vallja magát, hanem a vallási meggyőződését , összebarkácsolja", ezt nevezi a vallástudományi szakirodalom bricolge vagy patchwork vallásosságnak, kultikus miliőnek vagy újfajta spiritualitásnak. Ahogyan az egy korábbi tanulmányban már részletesen kifejtésre került (Heidl - Szilárdi 2022), a privát vallásosság mérése a vallásszociológia egyik legnehezebb feladatának mutatkozik. A szinte áttekinthetetlen heterogenitásában ugyanis nincsenek olyan stabil pontok, amelyeket validált módon lehetne mérni (mint például a klasszikus vallásszociológiai kérdőívek esetében a templomba járás gyakorisága vagy az ima rendszeressége). Emellett további jelentős problémaként artikulálható, hogy az elmúlt évtizedekben a spiritua
