Page 100 [100]
98 Szilárdi Réka
föl, amelyben az individuum a világ jelenségeivel kapcsolatban folyton állás¬
foglalásokat konstruál. Azonban épp ezek miatt a konstans nézőpontváltások
miatt a társadalmi-politikai dimenzióban egyúttal erőteljes bizalomdeificitet
és megkérdőjelezést él át.
Ebben az értelmezésben a metamodern tehát nem igazít el újra a világ¬
ban (ahogyan azt a premodern és a modern kísérelte meg), hanem együtt él,
illetve bizonyos értelemben rutinizálja a pluralizmus következtében beálló
párhuzamosságokat, mindennek következtében pedig az egyén (jobb híján)
oszcillációba vonul.
A SZOCIÁLPSZICHOLÓGIAI SZEMPONTÚ MEGKÖZELÍTÉS
A POSZTMODERN KIHÍVÁSOKRA
Miért érdekes a korszakhatárok és minőségek ilyen összefoglalása a vallási
pluralizmus társadalomlélektani vonatkozásaiban? Elsősorban azért, mert a
szociálpszichológia egyik központi fogalma az identitás. Az önmeghatározás
kifejeződésében pedig világosan nyomon követhetők az említett változások a
szilárdság és a folytonosság elvesztésében, illetve a töredezettség, a megosz¬
tottság, valamint az oszcillálódás jelentkezésében is.
A hagyományokban gyökerező, premodern társadalomstruktúrában, ahol az
egyén képességei és vágyai nagyjából egybeesnek társadalmi lehetőségeivel, az
identitás kérdése ellentmondásmentesnek tűnik. Vagyis ahol az azonosulási mo¬
dellek száma, valamint a korlátozott szerepek mennyisége kevés, ott az identitás
kialakítása nem ütközik lényegi akadályokba. Ezzel ellentétben a komplexebb,
illetve gyorsan változó társadalmakban szinte végtelen számú viselkedési- és
normatív mintalehetőség kínálja magát, így tehát az identitáskeresés a modern
kor beköszöntével válik tömegeket érintő problémává, amikor az egyéni lét elve¬
szíti ahagyományban gyökerező alapját, és egymásnak ellentmondó alternatívák
között találja magát. Ennek következményeként az egyénnek és a csoportnak
egyre rétegzettebb módon kell kialakítania és védenie az önazonosságát, mivel
egyre kisebb lehetősége van arra, hogy a közéletet befolyásolja, illetve mert a
közélet intézményei vagy egyre kevesebbet törődnek azzal, hogy értelmezési
rendszert biztosítsanak, vagy pedig éppen hogy instrumentalizálni kívánják
az individuum csoportba tartozásának élményét (vö. identitáspolitika).
Az identitáskeresés, és ezenfelül annak megőrzése a poszt/metamodern kor¬
szakban pedig méginkább egyre nagyobb kihívássá válik, főként azért, mert a
környezeti elvárások, illetve a személyes preferenciák folyamatos feszültségben
állnak egymással. Ahogyan azt Hall (1997) fogalmazza meg, a posztmodern
szubjektum mozgékony és töredezett; lényegi sajátossága abban fejeződik ki,