Page 89 [89]
OCR
A vallási sokféleség hatása a regionális fejlődésre Közép-Európában 87 láthatjuk, a vallásgyakorlás egyfajta immateriális befektetésként megnöveli az élettel való elégedettséget, ugyanúgy ahogy a javak birtoklása (materiális tőke) is életminőség növelő hatással bírnak. Ha azonban kiszűrjük ezt a köztes életminőségbeli hatást, akkor a vallás és a gazdagodás között egy ellentét fedezhető fel. Nagyon jól szemlélteti a fenti eredményt Fromann Richárd Megbontott Boldogság Modellje. A szerző elkülöníti az eudaimonikus jólétet a hedonikus boldogságtól. Eszerint az elemi jólét biztosításához anyagi és nem anyagi (pl. kapcsolatok, transzcendens élmény) javak is hozzájárulnak. Egy ún. jóléti kritikus pont elérése után azonban már az egyének a hedonikus, élvezeti javak használatát fokozzák, az eudaimonikus boldogság rovására. A spirálba bekerülve ugyan nő az anyagi jólét, azonban a kapcsolatok fenntartására vagy a vallásgyakorlásra már kevesebb idő és energia marad. Saját elemzésemben a vallási és életminőségi indexek pozitív statisztikai kapcsolata igazolja a vallásgyakorlás elemi jólétet növelő hatását. Lineáris regresszió-elemzés szerint a vallási és tőkejavak együttesen - az iskolázottság és az átlagéletkor kontrollja mellett - nagyon erősen, 71,690-ban meghatározza az egyes régiók szubjektív jóllétét. Tekintettel arra, hogy a nemzeti identitás és a vallásosság megélése erőteljesen összekapcsolódik Közép- és Kelet-Európában (Pew 2017), érdemes a vallás társadalmi tőkeképző szerepére is kitérnünk. Roberto Camagni a területi tőkét kilenc komponensre osztja, melyek a magán- és közjavak, valamint a tárgyi javak és nem tárgyi javak spektrumán helyezkednek el (Camagni 2008, 38). Ezek közül a legalacsonyabb tárgyiasultság és fogyasztását tekintve alacsony rivalizálás jellemzi a társadalmi tőke dimenziót. Az említett tőkeelem tartalmazza az intézményrendszer milyenségét, a kollektív értékrendet és a társadalmi bizalom szintjét. A tiszteletre méltóság ezen tőketényezőjét — ahogy Bourdieu (1979, 133) megfogalmazta - számos szociológus vizsgálta (lásd Coleman 1988; Putnam et al. 1993), a közgazdászok pedig a társadalmi tőke gazdasági és politikai hasznát modellezték (Coase1960; Fukuyama 2007). A területi identitást leginkább a társadalmi tőkeképződésen keresztül befolyásolja a vallásgyakorlás, melynek összefüggéseit az 5. ábra mutatja. A társadalmi tőke összetevői mellett az adott régió intézményi és személyközi bizalom szintje mellett a viszonosság és a tolerancia szintje is megjelenik, melyeket nem könnyű számszerűsíteni, de közvéleménykutatás során korlátozottan vizsgálhatóak. A társadalmi tőke egzaktabb eleme a társadalmi, gazdasági hálózatok száma, az adott régióban élők önkéntes aktivitása. A legnehezebben megragadható, ugyanakkor meghatározó indikátor az értékrend, a közös normák és az erre épülő területi identitás. Ha sorba vesszük az 5. ábrán is feltüntetett társadalmi tőkeelemeket, könnyen belátható, hogy a vallásgyakorlás, kiváltképpen közösségi formában, jelentősen hozzájárulhat ennek a tőketípusnak az erősödéséhez.
