Seite 89 [89]
A vallási sokféleség hatása a regionális fejlődésre Közép-Európában 87
láthatjuk, a vallásgyakorlás egyfajta immateriális befektetésként megnöveli
az élettel való elégedettséget, ugyanúgy ahogy a javak birtoklása (materiális
tőke) is életminőség növelő hatással bírnak. Ha azonban kiszűrjük ezt a köz¬
tes életminőségbeli hatást, akkor a vallás és a gazdagodás között egy ellentét
fedezhető fel. Nagyon jól szemlélteti a fenti eredményt Fromann Richárd
Megbontott Boldogság Modellje. A szerző elkülöníti az eudaimonikus jólétet a
hedonikus boldogságtól. Eszerint az elemi jólét biztosításához anyagi és nem
anyagi (pl. kapcsolatok, transzcendens élmény) javak is hozzájárulnak. Egy ún.
jóléti kritikus pont elérése után azonban már az egyének a hedonikus, élvezeti
javak használatát fokozzák, az eudaimonikus boldogság rovására. A spirálba
bekerülve ugyan nő az anyagi jólét, azonban a kapcsolatok fenntartására vagy
a vallásgyakorlásra már kevesebb idő és energia marad. Saját elemzésemben
a vallási és életminőségi indexek pozitív statisztikai kapcsolata igazolja a val¬
lásgyakorlás elemi jólétet növelő hatását. Lineáris regresszió-elemzés szerint a
vallási és tőkejavak együttesen - az iskolázottság és az átlagéletkor kontrollja
mellett - nagyon erősen, 71,690-ban meghatározza az egyes régiók szubjektív
jóllétét.
Tekintettel arra, hogy a nemzeti identitás és a vallásosság megélése erőtelje¬
sen összekapcsolódik Közép- és Kelet-Európában (Pew 2017), érdemes a vallás
társadalmi tőkeképző szerepére is kitérnünk. Roberto Camagni a területi tőkét
kilenc komponensre osztja, melyek a magán- és közjavak, valamint a tárgyi
javak és nem tárgyi javak spektrumán helyezkednek el (Camagni 2008, 38).
Ezek közül a legalacsonyabb tárgyiasultság és fogyasztását tekintve alacsony
rivalizálás jellemzi a társadalmi tőke dimenziót. Az említett tőkeelem tartalmaz¬
za az intézményrendszer milyenségét, a kollektív értékrendet és a társadalmi
bizalom szintjét. A tiszteletre méltóság ezen tőketényezőjét — ahogy Bourdieu
(1979, 133) megfogalmazta - számos szociológus vizsgálta (lásd Coleman
1988; Putnam et al. 1993), a közgazdászok pedig a társadalmi tőke gazdasági
és politikai hasznát modellezték (Coase1960; Fukuyama 2007).
A területi identitást leginkább a társadalmi tőkeképződésen keresztül befolyá¬
solja a vallásgyakorlás, melynek összefüggéseit az 5. ábra mutatja. A társadalmi
tőke összetevői mellett az adott régió intézményi és személyközi bizalom szintje
mellett a viszonosság és a tolerancia szintje is megjelenik, melyeket nem könnyű
számszerűsíteni, de közvéleménykutatás során korlátozottan vizsgálhatóak.
A társadalmi tőke egzaktabb eleme a társadalmi, gazdasági hálózatok száma,
az adott régióban élők önkéntes aktivitása. A legnehezebben megragadható,
ugyanakkor meghatározó indikátor az értékrend, a közös normák és az erre
épülő területi identitás. Ha sorba vesszük az 5. ábrán is feltüntetett társadalmi
tőkeelemeket, könnyen belátható, hogy a vallásgyakorlás, kiváltképpen közös¬
ségi formában, jelentősen hozzájárulhat ennek a tőketípusnak az erősödéséhez.