Oldal 86 [86]
OCR
84 Balassa Bernadett találtam, hogy a térségben lépcsőzetes kapcsolat mutatható ki a nemzeti szintű vallási és gazdasági mutatók között. Szoros a statisztikai kapcsolat a vallási diverzitás és a templomlátogatás gyakorisága között (ezt az összefüggést már az előző fejezetből ismerjük), majd a templomba járás erősen hat az istenhitre. Utóbbi közepes mértékben, de negatív irányban korrelál az iskolázottsággal (Pearson: -0,532), ami már összefügg az elsődleges gazdasági teljesítmény mutatóval, az egy főre jutó bruttó nemzeti termék értékével. A térségben szintén igazolható a GDP és a várható élettartam kapcsolata, ami egy jól ismert közgazdasági összefüggés. Összességében Közép- és Kelet-Európában is egy láncszerű kapcsolat fedezhető fel a nemzeti szintű vallási mutatók és a gazdasági-fejlettségi mutatók között, a személyes vallási mutatók közbeékelésével. E tekintetben hasonlóságot láthatunk Barro és McCleary folyamatábrája és a regionális összefüggések között, azzal a különbségtétellel, hogy nem teljesen azonosak a kölcsönhatásban résztvevő indikátorok, valamint egyes esetekben az amerikaival ellentétes irányú kapcsolat mutatható ki. A vallási diverzitás, mint nemzeti szintű vallási mutató mellett a személyes spiritualitás indikátorait (szubjektív vallásosság, templomba járás és inádkozás gyakorisága) vetettem össze az egy főre jutó bruttó hazai termék értékével (GDP/ fő). A felsorolt négy változó közül csupán kettő, a nemzeti szintre aggregált szubjektív vallásosság és az imádkozás gyakorisága mutatott statisztikailag szignifikáns összefüggést a gazdasági teljesítménnyel. A regressziós vizsgálat alapján különös módon a vallásosság pozitív kapcsolatban áll a GDP-vel, míg az imádkozás gyakorisága fordítottan arányos a teljesítménymutatóval - ráadásul utóbbi összefüggés statisztikailag erősebbnek bizonyult. Azokban az országokban, ahol többet imádkoznak a lakosok, ott alacsonyabb az egy főre jutó, vásárlóerőparitáson mért GDP, és fordítva: ahol magasabb a gazdasági teljesítmény, ott kevesebbet imádkoznak a hívők. Összességében az egyes országok GDP-jét 2092-ban magyarázza az imaélet gyakorisága (r? értéke: 0,207, szig.: 0,002), bár ebben a modellben a fordított kauzalitás is teljesen életszerű. A 3. ábrán is látható eredmény ellentétes Barro és McCleary (2003) vallásosság és GDP között mért pozitív összefüggéseivel, mindamellett, hogy a szubjektív vallásosság a régiónkban is pozitív kapcsolatot mutatott a gazdasági teljesítménnyel.
