OCR
76 Balassa Bernadett nyilvánuló vallásosságot, amely a közép- és kelet-európai, volt szocialista, szuverenitásukhoz ragaszkodó országok sajátja. KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPA VALLÁSI JELLEGZETESSÉGE NAPJAINKBAN A vizsgált makrorégió vallási viszonyaira térve igencsak mérvadó a monarchikus múltból fakadó jellegzetesség, az etnikai identitást erősítő vallási hovatartozás. , A kelet-közép-európai kulturális régió minden országára inkább többé, mint kevésbé jellemző az etnikumok és nyelvek pluralitása, a történelmi folytonosságba való éles bevágások sűrűsége, a (nemzet)államiság megteremtésének vagy helyreállításának a kényszere. A régió politikai, gazdasági és kulturális turbulenciái civil vallással fémjelezhető folyamatokat igényelnek és erősítenek" - írja a vallásszociológus (Máté-Tóth 2014, 225). A Bellah (1967) által leírt amerikai típusú elmélethez képest a civil vallás Közép-Európa országaira az alábbiakban alkalmazható (Balassa 2020, 849: " az országok államalapítása szoros összefüggésben áll a kereszténység felvételével (pl. Szent István, 10009; " történelemértelmezésük fontos dimenziója a keresztény kultúrkörhöz való tartozás (1795-1918 között a hiányzó nemzeti önállóság idején az egyház tartotta össze a lengyelséget); " a vallás társadalmi funkciója az alapértékek hangsúlyozása, a közös nemzeti identitás megerősítése; e célkitűzéssé vált az ún. keresztény Európa megvédése a nem keresztény (főként muszlim) hatásoktól (V4 törekvések); " hangsúlyos módon jelennek meg egyházi szimbólumok a nemzeti zászlón és címeren, jogi szövegekben. Coleman (1970) tipológiája alapján még a Szovjetunió kötelekében sem szakadt meg a civil vallás régiós jelentősége, habár akkoriban az állami törekvések a világi nacionalizmust (vallási jelképekkel támogatott ateista berendezkedést) szorgalmazták. A Pew Research Center (2017) délkelet- és kelet-európai országokat is magába foglaló vizsgálata szerint az 1989-1990-es politikai és gazdasági rendszerváltás óta a vallási és nemzeti identitás egyszerre erősödik a szélesebb értelemben vett régióban. Felekezeti hovatartozás tekintetében ugyanakkor főként az ortodox vallású országok egyházi tagsága növekedett, míg a katolikus dominanciájú államokban csökkenő tendencia vagy stagnálás tapasztalható (lásd 2. táblázat). A kutatások alapján Közép- és Kelet-Európában a nyugatiakhoz képest nagyobb arányban támogatják az egyházak közéleti szerepvállalását és az intézményekkel szembeni bizalom is magasabb szintű (Pollack - Rosta 2017,