Page 76 [76]
OCR
74 Balassa Bernadett meghatározó, mint korábban. Egyes kutatók szerint az egyházak állami favorizálása vagy szabályozása tovább csökkenti a vallási felekezetek működésének hatékonyságát és ezáltal a hívők intézményi kötődését és templomba járási aktivitäsät is (Chaves - Cann 1992). A szervezeti (mezo) szinten megvalösulö szekularizäciö a hagyomänyos egyházaktól híveket vonzó új felekezetek, vallási irányzatok megjelenésében érhető tetten. A vallási piacnak ez a fajta pluralizálódása az osztrák származású Berger (1969) szerint negatív kapcsolatban áll a templomlátogatás! gyakoriságával, ami a nyugat-európai államokra be is igazolódott (Pickel 2013). Az európai megfigyelésekkel ellentétes vizsgálati eredményekre jutottak az észak-amerikai kutatók. A racionális döntéselméleten alapuló valláspiac elmélet az Egyesült Államok felekezeti diverzitásából és spirituális aktivitásából indul ki. Stark és Iannaccone (1994) elmélete szerint egy országban minél több társadalmi igényekhez alkalmazkodó egyházi szolgáltatót találunk, annál élénkebben valósul meg a szervezeti keretek között zajló vallásgyakorlás. Elméletük a vallásra egyfajta piacként tekint, ahol a (minőségben és választékban) bővülő kínálat a keresleti oldalra is serkentőleg hat, erősíti a templomlátogatási szokásokat. Pollack (2016) elemzésében azonban rámutat, hogy míg Nyugat-Európában különböző vallások egymás mellett éléséről beszélhetünk, addig az USA-ban a keresztény felekezetek, ezen belül is a nagyon sokfelé aprózódó protestáns közösség adja a vallási sokszínűséget. A Bertelsmann Alapítvány Vallási Figyelőjére (Religion Monitor 2012) hivatkozva azt állítja, hogy a modernizációval együttjáró pluralizálódás hosszú távon a vallás relativizálódásához is vezet, ami végső soron csökkenti a vallásgyakorlás intenzitását, szekularizációs hatással bír. Mikroszinten a felekezetváltások mellett megfigyelhető az egyének vallásgyakorlatának privatizálódása, az intézményes keretektől való elfordulás (Luckmann 1996). A hitgyakorlásban meghatározóvá vált a hívők egyéni elképzelése, esetenként több vallás tanításából , barkácsolják össze" saját hitüket (Andorka 2006). Így fordulhat elő, hogy az önmagukat vallásosnak vallók némelyike egyszerre hisz a Biblia Istenében és a lélekvándorlásban. A vallási individualizáció teoretikusai szerint csak az egyházak látogatása esett vissza, a személyes hit mértéke antropológiailag meghatározott, viszonylagos állandónak tekinthető (Korpics - Wildmann 2010), emiatt határolódnak el a szekularizációs elmélettől. 1 Templomlétogatés kifejezésén (az angol nyelvü church attendance! kifejezéssel analóg módon) az istentiszteleti helyszínek látogatását értjük, függetlenül attól, hogy a különböző vallásokban és felekezetekben eltérő megnevezéssel jelölik a közösségi szertartások helyszínét. A katolikusoknál elterjedt templom kifejezés helyett protestáns felekezetekben gyakori az imaház vagy gyülekezet kifejezés használata, míg a zsidóság körében templom megnevezéssel csak az i. sz. 70-ben lerombolt jeruzsálemi Szent Templomot illetik, a Tóra felolvasás helyszínei a zsinagógák.
