Seite 34 [34]
32 Máté-Tóth András
érdekeket megjelenítő viták, melyekben az adott régió általános önértékelése
és kulturális reflexiói jelennek meg felnagyított és ezáltal óhatatlanul eltorzi¬
tott formában. Az egyedi szimbolikus esetekhez kapcsolódva a konkrét tények
összekapcsolódnak a regionális érzékenységekkel, reprezentatív jelentőségre
tesznek szert, és valójában ezáltal válnak meghatározóvá.? Amilyen sokféle
az egyes országok identitás-összetétele, olyan sokfélék a menekültkrízissel
kapcsolatos állásfoglalások és törésvonalak. Amilyen mértékben lehetséges az
európai országokat a kulturális hagyományok alapján régiókra bontani, olyan
mértékben lehetséges a menekültekkel kapcsolatos diskurzusok regionális
jellegzetességeiről is beszélni.
Ebből a szempontbál, ha a II. világháborút követően kialakult kettéosztottság
vagy az EU ún. keleti bővítése során csatlakozott, jórészt KKE-i országok és
a korábbi tagországok között teszünk különbséget, akkor a menekültkrízisre
adott társadalmi és politikai válaszok szignifikáns elkülönülését a szubrégiók
történelmi és kulturális érzékenységeivel magyarázhatjuk. Míg a nyugati or¬
szágokban a korábbi gyarmatokkal kapcsolatos posztkoloniális érzékenység
meghatározó szerepetjátszik, illetve Németország és Ausztria vonatkozásában a
nemzeti szocializmus örökségétől való elhatárolódás, addig a keleti országokban
a negyven éves kommunista diktatúra, sőt az évszázados nagyhatalmaknak
való kiszolgáltatottság emlékezete és a nemzetállami autonómia megszerzése
és megőrzése. Ebből érthető, hogy nyugaton a menekültekkel mint áldoza¬
tokkal kapcsolatban a nyitottság és a befogadás az erőteljesebb attitűd, míg
keleten az áldozati státusból való érvelés az autonómiát fenyegető külső befo¬
lyásokkal szemben. Nemzetközi összehasonlító kutatások kimutatták, hogy
a nemzeti hagyományokhoz jobban kötődő populációban magasabb szintű a
migránsellenesség attitűdje. Továbbá aztis, hogy a bevándorlókkal kapcsolatos
társadalmi diskurzusok felerősítik az egyébként is meglévő megosztottságokat
(vö. Lancaster 2022). Egy további, kiegészítő szempont is jelentős a különbség
megértéséhez, ez pedig a civil társadalom teljesen eltérő állaga és szerepe. Míg
nyugaton erős civil társadalomról beszélhetünk, amely aktív és hatékony sze¬
replője a közvélemény formálásának, addig KKE-ban a civil társadalom anyagi
és politikai szempontból is kiszolgáltatott, a totális diktatúra örökségeként
pedig alig rendelkezik közéleti hagyományokkal (vö. Manuel - Glatzer 2019;
Glatzer - Manuel 2020).
A KKE-i országokban a vallási alaphelyzetet elsősorban három szempont
határozza meg: az állam-vallás, a felekezeti homogenitás és a vallásosság
szintje. Különösen a rendszerváltást követően (1989/1991) az autonómiájukat
visszanyert vagy elnyert országokban a társadalmi és kulturális folyamatok
3 Vo. Laclau és Mouffe diskurzuselméletét.