megőrzik a vallási dimenzió fenti értelemben vett sokféleségét. Belső integ¬
ritásuk stabilitását és missziójuk hatékonyságát ugyanis nem az egyetértés,
hanem a nézetkülönbségek tartják fenn.
A vallási közösségek története és funkciója az amerikai társadalomban sok¬
ban eltér az európaitól. Az öreg kontinensen ugyanis az állam és az egyházak
közötti viszony változatai jelentik az elsődleges összefüggést. Az államvallási
és a nemzetalkotó felekezeti viszonyok szabályozták az augsburgi vallásbékét
követően (1555) a vallás társadalmi pozícióját. Ez a súlyos örökség máig ható
következményekkel jár a vallásról, vallási pluralizmusról és a vallás társadalmi
szerepeiről való gondolkodásban. A XIX. századtól kezdve Európa különböző
országaiban különböző módokon elbizonytalanodott a trón és az oltár szö¬
vetségének egyértelműsége és stabilitása, amit a szekularizáció történelmi
folyamatának nevezünk. Amilyen mértékben távolodott, távolodni kényszerült
az egyház az államtól, olyan mértékben vált elevenebbé a vallási sokféleség, és
kapott növekvő hangsúlyt a vallási közösségek szerepe a civil társadalomban,
sőt az állami hatalom bírálatában. A hidegháború időszakában, amikor Európa
keleti részén- vallás és egyházellenes diktatúrák jelentették az államhatalmat a
vallási közösségek közötti horizontális kapcsolat, illetve a vallási közösségeken
belüli szabad kommunikáció szinte teljesen megbénult. A kommunista dikta¬
túrák összeomlását követően a vallási közösségek új helyzettel és kihívásokkal
találkoztak. A sokféleség és a társadalmi funkciók tekintetében egyrészt újra
meghatározóvá vált az állam és az egyház viszonyrendszere, másrészt a demok¬
ratikus lehetőségek, valamint a globális kommunikáció egészen új sokféleséget
teremtett ebben a régióban is (vö. Kippenberg Rüpke - von Stuckrad 2009).
Bármennyire is különbözik egymástól az amerikai és az európai hagyo¬
mány és társadalmi keretrendszer, a Wuthnow által felvetett megközelítések
haszonnal érvényesíthetők vagy legalábbis inspirációs forrást jelenthetnek a
KKE-i vallási sokféleség vizsgálatára és értelmezésére. Legelsősorban is arra
figyelmeztetnek, hogy a vallási sokféleség maga egyféle demokrácia-inkubátor,
hogy a vallási sokféleség elemzését a meghatározó társadalmi folyamatokból
kiindulva és a vallási intézmények és tanítások belső sokféleségét is figyelembe
véve kell végezni.
Ahhoz, hogy a sokféle vallási sokféleségről megfelelő mélységben és körültekin¬
téssel tárgyalhassunk, mindenképpen szükség van arra is, hogy tanulmányoz¬
zuk és komolyan vegyük, hogy maguk a vallási közösségek, úgymond belülről
kifelé nézve hogyan tekintenek erre a sokféleségre. Az egyoldalú szociológiai