Oldal 18 [18]
OCR
16 Máté-Tóth András gondolkodásmódokra és gyakorlatokra, legfeljebb apremodern hagyományok relikviáiként magyarázza jelenlétüket. Az érintett társadalmak polgárai azonban ezekben a gyakorlatokban, valamint az intézmények és döntések vallási irányultságában választ és támogatást fognak látni az ostromlott nemzet, a kulturális hagyomány és a történelmileg gazdag vallási intézmények számára, és ezzel párhuzamosan keményen elutasítják a modern kritikákat mint a nemzet és a vallás elleni támadásokat. Berger révén a modernitás sokféle oltára metafora segítségével arra hívhatjuk fel a figyelmet, hogy a modernitás keretei között a vallási sokféleség legalább három dolgot jelent. Egyrészt a korábbi korokhoz képest megnövekedett mértékben vannak jelen a mainstreamtől eltérő vallási hagyományok, másrészt a sokféle vallási hagyomány párhuzamosan van jelen a szekuláris hagyományokkal, liberalizmussal, agnoszticizmussal és ateizmussal, végül, de nem utolsó sorban, a vallási és nem vallási hagyományokon belül a társadalmi és kulturális folyamatokhoz való viszonyulás tekintetében is többféle álláspont párhuzamos jelenlétével találkozhatunk. E három sokféleséget leegyszerűsítve úgy is nevezhetjük, mint a vallási, vagyis a vallások közötti sokféleség, a világnézeti sokféleség, amelybe beletartoznak a vallási és nem-vallási világnézetek, továbbá a viszonyulási sokféleség a vallási és nem-vallási világnézeteken belül. A pluralizmus paradigmája alapján ezeket a sokféleségeket nem egymást kizárónak, hanem a modern társadalmat jellemző eredendő sokféleségnek, párhuzamosságnak és interakciónak kell felfognunk. Ennek a szemléleti alapállásnak nemcsak az a jelentősége, hogy a társadalomkutatásban és a valláskutatásban erre a sokféle sokféleségre kell alapozni, hanem ezen túlmenően gyakorlati és politikai következményei is vannak. Mind a helyi társadalom, mind az országok társadalmának kulturális és politikai menedzselésekor ebből a plurális paradigmából kell kiindulni. Ez azt jelenti, hogy nem a világnézetek és vallási intézmények versenyeztetése, hanem az együttes jelenlétük és együttműködésük támogatása a társadalom számára hasznos és előremutató cél. A vallási közösségek számára pedig - a helyi és az országos szinteken egyaránt - a saját vallási identitások és hagyományok sérelme nélkül a vallási és nem vallási közösségekkel való együttműködési készség fejlesztése lehet az adekvát cél, amellyel a világnézeti közösségek hozzájárulhatnak a szolidáris és dinamikus társadalom fejlesztéséhez. A TÁRSADALMI PLURALIZMUS VALLÁSI DIMENZIÓI Berger megközelítésének centrumában, amint az előbbiekben láthattuk, a szekularizációs paradigma meghaladása és a pluralizmus paradigmájával történő
