Oldal 16 [16]
14 Máté-Tóth András
rendszer, a nemzeti és vallási hovatartozás határozta meg elsődlegesen azt, hogy
ki kicsoda. Az individualizmus előretörésével általánossá vált az autonómia,
amely görög szó (aúrovouia) azt jelenti, öntörvényű, saját törvényei szerint élő.
A kelet-közép-európai (tovább KKE) társadalmakban az individuális autonómia
európai trendjei mellett történelmi okokból különös hangsúlyt kapott az állami
és nemzeti autonómia, a nagy hatalmi tömböktől való felszabadulás igénye,
a kívülről való meghatározottság helyébe a szuverén állami önmeghatározás
léptetése. A régió országaira is igaz a , mindenki más". Minden ország a maga
történelmi és kulturális hagyományaival lépett be az önmeghatározás lehető¬
ségének politikai terébe, és mindegyik sajátos módon élt ezzel a lehetőséggel.
Ugyanakkor mégis azt láthatjuk, hogy számos hasonlóság is jellemzi ezeket
az országokat. Ha a nemzeti történelemnél és politikánál tágabb, regionális
tágasságot befogadni képes optikát használunk, akkor előtűnnek a közös re¬
gionális sajátosságok, melyek közül szerintem a köztesség, a sebzett kollektív
identitás a legjelentősebb marker. Nemes Nagy állításában a második elem a
, másabbak", ami igaz volt Pilinszkyre, és amely igaz a régió társadalmaira is, hol
egyikre, hol másikra. Az elnyert vagy visszanyert szabadság regionális közegé¬
benaz egyes társadalmak egyik fő törekvése a különlegességük hangsúlyozása,
aminek érdekében törekszenek felmutatni és ápolni a nemzeti sajátosságokat,
másságokat. De a ,másabb" egyben egyfajta elkülönülési késztetést és kény¬
szert is jelent, a vélt vagy valós bekebelezéssel és egyformásítással szembeni
következetes és heves védekezést. Amikor a vallási pluralizmust vizsgálom,
keresvén ennek regionális jellegzetességeit, először az egész társadalom és bizo¬
nyos szempontból az egész régió másságai és azonosságai tűnnek szembe. Első
lépésben nem a vallásokra, világnézetekre vagy felekezetekre kell koncentrálni,
hanem arra az átfogó közegre, amit társadalomnak és kultúrának nevezünk,
és amelyről több szempontból is azt állítjuk, hogy legalapvetőbb jellemzőjük
a pluralizmus, amit Nemes Nagy Ágnessel úgy is fogalmazhatunk: , Mindenki
más, de vannak másabbak."
Peter L. Berger a The Many Altars of Modernity (nemetül Altäre der Moderne - hi¬
vatkozások a német kiadás alapján) című könyvében úgy véli, hogy új paradigmát
talált és dolgozott ki a vallás tanulmányozására, pontosabban a modernitás és
a vallás közötti kapcsolat elemzésére (Berger 2014). Önkritikusan megjegyzi,
hogy az új paradigma megalomániásnak is hangozhat, de az elméleti váltás
a vallástudományban 40 évig mérvadónak tekintett, és egyes szerzők (Steve
Bruce vagy Detlef Pollack) számára ma is érvényes szekularizációs elméletről
a pluralitás paradigmájára elég mélyreható ahhoz, hogy megalománia nélkül
is új paradigma igényével léphessen fel.
Az új paradigma egyszerűen összefoglalható, bár jelentésmezeje zavarba ejtő¬
en tágas. A szekularizáció elmélete azt jelentette, hogy a növekvő modernitással