Page 14 [14]
12 Máté-Tóth András
jelenségeinek sokfélesége értelemszerűen azt is maga után vonja, hogy számos
humán- és társadalomtudomány foglalkozik e sokféleség valamely dimenzió¬
jával, miközben ezekben a tudományágakban az iskolák és a szerzők magukis
rendkívül eltérő elméleti alapokból indulnak ki, és vizsgálódásuk módszertana
is nagyon változatos. Másképpen tekintett a vallásra a pszichológus William
James vagy Sigmund Freud, a szociológus Ernst Troeltsch vagy Max Weber és
a filozófus Friedrich Schleiermacher vagy Soren Kierkegaard. A sokféle vallasi
valóság sokféle megközelítése elvont fogalmakat használ a konkrét esetek ka¬
tegorizálására és értelmezésére, miközben a használt fogalmak érvényességét
az esetek fényében újra és újra felülvizsgálja. Mindezekben a vallás a vizsgálódás
és az elméletalkotás tárgya.
A vallás azonban alany is. A vallásos emberek, a vallási intézmények, a vallás
szent szövegei, a hirdetett vallási tanítások is érzékelik és értelmezik a vallá¬
sok sokféleségét. Sőt tanításaik és törvényeik nem ritkán éppen a tapasztalt
eltérésekre adott válaszokként fogalmazódtak meg. Vagy éppen ellenkezőleg,
a vallási interakció révén módosultak. Ha csak az ábrahámi vallásokat vesszük
alapul, a kereszténység a zsidóságtól való elkülönülés és a római vallástól való
elhatárolódás során vált önálló vallássá, miközben a zsidó és római felfogások
és hagyományok meghatározó módon vannak jelen benne. Ugyanez érvényes
az iszlámra is, amely a zsidóságtól és a kereszténységtől való elhatárolódás
révén vált karakteres vallássá, miközben mindkét vallás számos elemét tovább
hordozza. Amikor a vallás mint alany reflektál saját magára, más vallásokra
vagy a valláson kívüli valóságra, akkor teológiáról beszélünk. Amikor a vallás
a vizsgálódás tárgya, a reflexió alanya pedig valamely humán- vagy társada¬
lomtudomány, akkor vallástudományról.
A vallási sokféleség kívülről vagy belülről történő tudományos tárgyalása
mellett létezik a vallási tárgyalás is, amelyben a saját vallás által kívánt és bizto¬
sított üdvösséggel kapcsolódik össze a saját valláson belüli és a többi vallásban
megjelenő sokféleség. A hitnek és a misztikának a régiójába lépünk ezzel. Míg
a tudományos vizsgálódás célja a valóság megfelelő módszerekkel és szabatos
fogalmakkal való leírása és értelmezése, addig a hit, a hívő ember számára a cél
az üdvösség elnyerése, a legtöbb nagy vallási hagyományban az istenséggel való
harmonikus viszony fenntartása vagy helyreállítása. A tudomány vállalkozása
intellektuális, a hité egzisztenciális. A tudomány elméletekből és feltevésekből
indul ki, a hit az istenség általi megszólítottságból. A tudomány először kérdez
a valóságról, a hit először válaszol az isteni valóságra. Mind a tudománynak,
mind a hitnek megvan a maga belső logikája és dinamikája. Önálló megközelítési
rendszerekről van szó, melyek óhatatlanul figyelembe veszik egymást és hatnak
egymásra. Amikor a tudomány a vallásról végez kutatásokat és elemzéseket,
akkor a lehető legközelebb igyekszik lépni vizsgálata tárgyához, igyekezvén