Oldal 174 [174]
OCR
NÁRAY-SZABÓ GÁBOR köszönhetően, és annyira túlszaporodtak, hogy elfogyott az élelem, tömegesen pusztultak el az éhező állatok, alig néhány egyed maradt csak életben (Klein, 1968). A szerves hulladék előbb-utóbb lebomlik a természetes környezetbe kerülve, a mesterséges anyagokból képződő hulladék nagy többsége (pl. a legtöbb szerves oldószer, gyógyszermaradvány stb.) viszont természetidegen, mérgező, függően attól, hogy milyen mennyiségben szabadul fel. A szennyező anyag mennyiségének szerepére legjobb példa az élethez egyébként nélkülözhetetlen, de nagy mennyiségben üvegházhatást előidéző szén-dioxid. Nélkülözhetetlen a növényi anyagcsere szempontjából, de ha koncentrációja túlhalad egy bizonyos mértéket, globális klímaváltozást idézhet elő, ami végső soron ellehetetlenítheti az életet a bolygón (IPCC, 2021). Míg az üvegházhatás a fosszilis energiahordozók egyre nagyobb mértékű elégetésének a következménye, egy másik súlyos problémáért, a műanyag szemét mennyiségének katasztrofális mértékű növekedéséért az élénk, de mesterségesen is generált társadalmi keresletnek megfelelni kívánó, hagyományos vegyipar a felelős. A világ műanyagtermelése óriási, és dinamikusan nő (Ritchie-Roser, 2018), a hulladékot csak kismértékben dolgozzák fel, inkább a harmadik világba exportálják, ahonnan rövid úton az óceánokba kerül, ott pedig a különböző áramlások hatalmas szigetekbe hordják össze. Van olyan jóslat, amely szerint 2030-ra nagyobb tömegű műanyag lesz az óceánban, mint hal (McArthur et al., 2016). A környezetet kisebb-nagyobb mértékben szennyező, egyre nagyobb mennyiségű vegyianyag-fajtáinak döntő hányada beavatkozás nélkül nem bomlik le a természetben. Igaz ez a műanyagokra is, amelyek az idők során milliméteres darabokra esnek szét, így bejuthatnak a halak, emlősök, akár az ember emésztőrendszerébe is. A vegyipar társadalmi megítélését jelentősen rontotta az a néhány súlyos baleset, amelyben nagy mennyiségű mérgező anyag került a környezetbe, nemegyszer százak-ezrek halálát okozva. Ilyenkor a bulvár által a katasztrófákra hangolt közvéleményben nem tudatosodik, hogy egyrészt a balesetekért nem annyira a kémia, mint inkább a fogyasztás, a profit hajszolása felelős; másrészt például közlekedési balesetben nagyságrendekkel többen sérülnek, halnak meg, mint a vegyipari katasztrófák miatt. A nagy tömegben előállított vegyi anyagok káros hatása nem maradt hatás nélkül a szakértőkre, a vegyészekre sem. Néhányan közülük — nem kismértékben a kémia társadalmi megítélésének javítására — számba vették azokat a lehetőségeket, kémiai eljárásokat és módszereket, amelyek alkalmazása során nem vagy csak elfogadható, kis mértékben keletkezik káros melléktermék, sőt maga a fő termék sem káros a kör172
