Oldal 173 [173]
OCR
NÁRAY-SZABÓ GÁBOR 2.4 ZÖLD KÉMIA 2.4.1 Bevezetés Az élet fenntartásának egyik alapvető feltétele az anyagcsere, amelynek során az élő szervezet, egyed vagy társulás táplálékot vesz fel a környezetéből, azt a létének lehető legmagasabb szintű fenntartása érdekében átalakítja, és e metabolizmus során keletkező salakanyagokat kiválasztja, a környezetébe üríti. Ahogyan a legegyszerűbb élő sejt, az emberiség mint szuperszervezet is így működik. A technológia hihetetlenül gyors fejlődése által lehetővé tett módon egyre több táplálékot és a fizikai, mentális jólétéhez szükséges egyéb anyagot használ fel a környezete rovására. A technológia magas színvonala teszi lehetővé, hogy a népességrobbanás ellenére folyamatosan nő az egy főre eső anyagi fogyasztás (IEA, 2021), aminek ára a megújuló és meg nem újuló nyersanyagforrások gyorsuló kimerülése (theworldcounts.com, 2021). Az emberiség életműködésének fenntartásához szükséges másik feltétel, a salakanyagok kiválasztása megfelel a szemetelésnek, amely nemcsak az emberek és általuk tenyésztett haszonállatok anyagcseretermékeit juttatja a környezetbe, hanem a hulladékok természetidegen fajtáit is. Ilyen például az építési hulladék, amit elégtelen mértékben hasznosítanak csak újra, ezért évszázadokban mérhető az az idő, amely elég lehet ahhoz, hogy kavics, homok vagy más formában harmonikusan beleilleszkedjenek az ásványi környezetbe. Létezik olyan hulladék is, amely a környezetbe jutva kisebb-nagyobb károsodást okoz, mérgezi az élővilágot, diszfunkcionálisan átalakítja a szervetlen környezetet. A táplálékfelvételnek vagy más formában megvalósuló fogyasztásnak egyensúlyban kell maradnia az elfogyasztott anyag újratermelődésével, különben előbb-utóbb orvosolhatatlan hiány lép fel. Ez történt a St. Matthew-sziget rénszarvasai esetében, amelyek gyors szaporodásnak indultak a rendelkezésre álló, bőséges és jó minőségű legelőknek 171
