Oldal 157 [157]
OCR
2.3 Ipari ökológia és körforgásos gazdaság mináns merkantilista szemlélet szerint egy ország népessége jelenti az ország gazdagságát. Ezt a gondolatot jellemzőnek lehetett tekinteni mindaddig, amíg 1798-ban Thomas Malthus angol pap, a politikai gazdaságtan profeszszora meg nem irta An Essay on the Principle of Population cimü müvet. Ebben fogalmazta meg következtetését a nyomor elterjedéséről az élelmiszer-termelés lineáris és a népesség exponenciális növekedése következtében. Malthus túlnépesedési elméletének sok követője akadt, és sok ellenzője is. G. Hardin amerikai ökológus-filozófus szerint ő az, akit 200 év alatt már 200-szor eltemettek, vagyis biztos nem halt meg teljesen. Hardin azonban nem a fenti mondatával, hanem a Science magazinban 1968-ban megjelent The Tragedy of the Commons (A közlegelők tragédiája) című esszéjével (Hardin, 1968) vált híressé. Ennek alapüzenete szerint az a társadalom, amelyik teljes szabadságot biztosít olyan tevékenységekhez, amelyek károsan befolyásolják a közös tulajdonaikat, elkerülhetetlenül kudarcra van ítélve. Ezt egy olyan közösségi legelő példáján mutatja be, amelyiket a közösségből bárki használhat. Mindegyik gazda arra a következtetésre jut, ha több állatot küld a legelőre, jobban jár. Eljutnak addig, ameddig a közös legelőn túl sok állat legel, ezzel a legelő teljesen tönkremegy, így végül mindenki rosszul jár. Az eredeti esszé több olyan közlegelő-típusú példát is felhoz, mint a munkáltató és munkaadó lehetséges egyezsége vagy a környezetszenynyezés közösségi elhárítása, de fő témája a túlnépesedés. Hasonlóan a »Limits to Growth” (Meadows et. al., 1972) bonyolult dinamikus modelljében a nem megújuló erőforrások, a tartós környezetszennyezés, az élelmiszer- és ipari termelés mellett a Föld népességének nagysága az egyik fontos modellezett változó. A népesség szerepét bemutató egyszerübb összefüggest Ehrlich (Ehrlich-Holdren, 1971) tette közze a környezetterhelést okozó hajtöerök elvi kibontäsakent, ami IPAT öszszefüggésként vált ismertté: I - PxAxT, vagyis a környezetterheles (I) arányos a három tényező, a népességszám (P), a jómód (A) és a technológiai fejlettség (1) szorzatával. Ahhoz, hogy a népességszám növekedése mellett a környezetterhelés ne növekedjen, az A vagy a T tényezőt, vagy mindkettőt csökkenteni kell! Adatszerűen a Föld népessége: 1850-ben 1,2 milliárd, 1950-ben 2,5 milliárd, 2016 novemberében 7,5 milliárd. Előbb a megduplázódáshoz 100 év kellett, később a megháromszorozódáshoz 66 év. 2050-re az ENSZ becslése szerint 9,7 milliárd ember lakja majd a Földet. Az ENSZ népesedési grafikonján (27. ábra) 1980 &s 2020 között „nyile155
