Seite 157 [157]
2.3 Ipari ökológia és körforgásos gazdaság
mináns merkantilista szemlélet szerint egy ország népessége jelenti az
ország gazdagságát.
Ezt a gondolatot jellemzőnek lehetett tekinteni mindaddig, amíg
1798-ban Thomas Malthus angol pap, a politikai gazdaságtan profesz¬
szora meg nem irta An Essay on the Principle of Population cimü mü¬
vet. Ebben fogalmazta meg következtetését a nyomor elterjedéséről
az élelmiszer-termelés lineáris és a népesség exponenciális növekedése
következtében. Malthus túlnépesedési elméletének sok követője akadt,
és sok ellenzője is. G. Hardin amerikai ökológus-filozófus szerint ő az,
akit 200 év alatt már 200-szor eltemettek, vagyis biztos nem halt meg
teljesen.
Hardin azonban nem a fenti mondatával, hanem a Science maga¬
zinban 1968-ban megjelent The Tragedy of the Commons (A közlegelők
tragédiája) című esszéjével (Hardin, 1968) vált híressé. Ennek alapüze¬
nete szerint az a társadalom, amelyik teljes szabadságot biztosít olyan
tevékenységekhez, amelyek károsan befolyásolják a közös tulajdonaikat,
elkerülhetetlenül kudarcra van ítélve. Ezt egy olyan közösségi legelő
példáján mutatja be, amelyiket a közösségből bárki használhat. Mind¬
egyik gazda arra a következtetésre jut, ha több állatot küld a legelőre,
jobban jár. Eljutnak addig, ameddig a közös legelőn túl sok állat legel,
ezzel a legelő teljesen tönkremegy, így végül mindenki rosszul jár.
Az eredeti esszé több olyan közlegelő-típusú példát is felhoz, mint a
munkáltató és munkaadó lehetséges egyezsége vagy a környezetszeny¬
nyezés közösségi elhárítása, de fő témája a túlnépesedés. Hasonlóan a
»Limits to Growth” (Meadows et. al., 1972) bonyolult dinamikus mo¬
delljében a nem megújuló erőforrások, a tartós környezetszennyezés, az
élelmiszer- és ipari termelés mellett a Föld népességének nagysága az
egyik fontos modellezett változó. A népesség szerepét bemutató egy¬
szerübb összefüggest Ehrlich (Ehrlich-Holdren, 1971) tette közze a
környezetterhelést okozó hajtöerök elvi kibontäsakent, ami IPAT ösz¬
szefüggésként vált ismertté: I - PxAxT, vagyis a környezetterheles (I)
arányos a három tényező, a népességszám (P), a jómód (A) és a techno¬
lógiai fejlettség (1) szorzatával. Ahhoz, hogy a népességszám növeke¬
dése mellett a környezetterhelés ne növekedjen, az A vagy a T tényezőt,
vagy mindkettőt csökkenteni kell!
Adatszerűen a Föld népessége: 1850-ben 1,2 milliárd, 1950-ben 2,5
milliárd, 2016 novemberében 7,5 milliárd. Előbb a megduplázódás¬
hoz 100 év kellett, később a megháromszorozódáshoz 66 év. 2050-re
az ENSZ becslése szerint 9,7 milliárd ember lakja majd a Földet. Az
ENSZ népesedési grafikonján (27. ábra) 1980 &s 2020 között „nyile¬
155