OCR
Borsos BELA 1. Csak akkor működnek, ha nem , szakemberekre" bízzák, hanem a helyi közösségekre, és ha ezek szerves közösségek. A szerves közösség a természeti környezet javaira támaszkodik. Az ilyen közösség célja nem lehet más, mint a természeti erőforrások olyan mélységű ismerete, amely lehetővé teszi azok hosszú távú, fenntartható felhasználását, és rendelkezik egy olyan beépített jelzőrendszerrel, amelyik elkerülhetővé teszi túlhasználatukat (Babai et al., 2014). 2. Jól akkor lehet őket alkalmazni, ha nem felejtjük el, hogy az alkalmazásukhoz szükséges tudás minden esetben lokális, abban a tájban működik, amelyben kialakult (Menzies-Butler, 2006), vagyis más megfogalmazásban: vertikális és nem horizontális tudásról van szó (Borsos, 2003). 2.2.4 További ajánlott művek Andrásfalvy B. (1973). A Sárköz és a környező Duna-menti területek ősi ártéri gazdálkodása és vízhasználatai a szabályozás előtt. (Vízügyi Történeti Füzetek 6.) Szerk. Károlyi Zsigmond. Vízdok, Budapest. Borsos B. (2024): Eltető víz. III: Vízgazdálkodás és rendszerelmélet. Egyetemi tankönyv. Iypotext, Budapest, 328 oldal Mollison, B. (1990). Permaculture: A Practical Guide for a Sustainable Future. Island Press, Washington. 2.2.5 Irodalomjegyzék Andrásfalvy B. (1973). A Sárköz és a környező Duna-menti területek ősi ártéri gazdálkodása és vízhasználatai a szabályozás előtt. (Vízügyi Történeti Füzetek 6.) Szerk. Károlyi Zsigmond. Vízdok, Budapest. Babai D. - Molnár A. — Molnár Zs. (20149. „Ahogy gondozza, úgy veszi hasznát". Hagyományos ökológiai tudás és gazdálkodás a Gyimesben. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet, Budapest és MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézet, Vácrátót. Bodnár G. (2009). A Tiszába érkező vizekről. A Felső-Tisza vízmegtartása, konferencia-előadás: Kezünkben a jövőnk. Víz — minden cseppje érték, Budapest, Aranytíz Rendezvényközpont, 2009. május 7. Borsos B. (2003). Azok a bizonyos könnyű léptek I. Ökológia és rendszerelmélet. L'Harmattan, Budapest. 148