1. Csak akkor működnek, ha nem , szakemberekre" bízzák, hanem a
helyi közösségekre, és ha ezek szerves közösségek. A szerves közös¬
ség a természeti környezet javaira támaszkodik. Az ilyen közösség
célja nem lehet más, mint a természeti erőforrások olyan mélységű
ismerete, amely lehetővé teszi azok hosszú távú, fenntartható fel¬
használását, és rendelkezik egy olyan beépített jelzőrendszerrel,
amelyik elkerülhetővé teszi túlhasználatukat (Babai et al., 2014).
2. Jól akkor lehet őket alkalmazni, ha nem felejtjük el, hogy az alkal¬
mazásukhoz szükséges tudás minden esetben lokális, abban a tájban
működik, amelyben kialakult (Menzies-Butler, 2006), vagyis más
megfogalmazásban: vertikális és nem horizontális tudásról van szó
(Borsos, 2003).
2.2.4 További ajánlott művek
Andrásfalvy B. (1973). A Sárköz és a környező Duna-menti területek ősi árté¬
ri gazdálkodása és vízhasználatai a szabályozás előtt. (Vízügyi Történeti
Füzetek 6.) Szerk. Károlyi Zsigmond. Vízdok, Budapest.
Borsos B. (2024): Eltető víz. III: Vízgazdálkodás és rendszerelmélet. Egyetemi
tankönyv. Iypotext, Budapest, 328 oldal
Mollison, B. (1990). Permaculture: A Practical Guide for a Sustainable Future.
Island Press, Washington.
Andrásfalvy B. (1973). A Sárköz és a környező Duna-menti területek ősi árté¬
ri gazdálkodása és vízhasználatai a szabályozás előtt. (Vízügyi Történeti
Füzetek 6.) Szerk. Károlyi Zsigmond. Vízdok, Budapest.
Babai D. - Molnár A. — Molnár Zs. (20149. „Ahogy gondozza, úgy ve¬
szi hasznát". Hagyományos ökológiai tudás és gazdálkodás a Gyimesben.
MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet,
Budapest és MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai
Intézet, Vácrátót.
Bodnár G. (2009). A Tiszába érkező vizekről. A Felső-Tisza vízmegtartása,
konferencia-előadás: Kezünkben a jövőnk. Víz — minden cseppje érték,
Budapest, Aranytíz Rendezvényközpont, 2009. május 7.
Borsos B. (2003). Azok a bizonyos könnyű léptek I. Ökológia és rendszerelmélet.
L'Harmattan, Budapest.