Oldal 119 [119]
2.1 Regeneratív tervezés és permakultúra
rendszerek (épületek, intézmények, közösségek) helyét a természetben.
Az ilyen tervezési és fejlesztési módot — az angol terminus után — rege¬
neratívnak nevezzük.
Mit is jelent ez pontosan?
A regeneratív fejlesztés módszertanát és keretrendszerét kidolgozó
Raymond J. Cole (2014) és Bruno Duarte Dias (2015) szerint ennek a
szemléletnek három lényeges pontja van:
" a koevolúció gondolatának beépítése,
" a hely" mintázatainak felismerése és megértése,
" a hellyel való harmónia kialakítása.
Az utóbbi kettő elv viszonylag egyszerűen megérthető. Nincsenek uni¬
verzális válaszok, mindig az adott helyhez illeszkedő megoldásokat kell
kidolgoznunk. Ennek első lépése a hely megértése. A beavatkozásokat
mindig az adott lokációhoz és annak környezetéhez kell igazítanunk,
sokszor a folyamat közben is hátrább lépve egyet, hogy lássuk: az alkal¬
mazott technika hogyan illeszkedik abba a földrajzi térbe, ahová szánjuk,
mennyire képes harmóniát alkotni az ökoszisztémával, amely körülöleli.
A koevolúciós elv már egy kicsit részletesebb magyarázatra szorul.
Az evolúcióval kapcsolatos legfrissebb kutatások szerint Földünk
történetében a korábbinál sokkal nagyobb hatása volt a fajok közötti
együttműködésnek, mint a versenynek. (Az evolúciós [szelekciós] ver¬
seny jelentőségének túlértékelését a darwini elvek társadalmi tudatban
betöltött helye okozza, amelyre a versenyalapú kapitalista világrend is
ráerősít.) Az együttműködés azonban nem feltétlenül közvetlen, ma¬
gyarán nem azt jelenti, hogy egy faj egyede konkrétan altruista módon
viselkedik egy másik faj egyedével szemben. Sokkal inkább egyed fe¬
letti szerveződési szinten láthatjuk azt, hogy egyszerűen jobb stratégia
hozzájárulni más fajok fennmaradásához — például élőhelyek fenntar¬
tásával —, mint ledominálásukhoz. Minden élőlény valamilyen módon
hozzájárul egy-egy élőhely kialakításához, akár ragadozó, akár préda.
Az együttműködés emiatt ugyanolyan fontos élő rendszereink működé¬
sében, mint a verseny. Az ökológiai kapcsolatok ilyen jellegű, evolúciós
jellemzőit csak most kezdjük megérteni, a szimbiotikus kapcsolatok
egyed feletti vizsgálataival.
A tervezés koevolúciós módszereit sok dolog nehezíti. Az egyik ilyen,
hogy az emberi rendszereket szeretnénk minél inkább kontrollálhatóvá
tenni, ami gyakran azzal jár, hogy leegyszerűsítjük a működésüket. Pe¬
dig az emberi rendszerekben is benne van a potenciál, hogy a folyamatos
változást elfogadva, azzal együttműködve létezzenek. A regeneratív fej¬
lesztés során ki kell lépni ebből a kontrollkényszerből, és a tágabb rend¬
117