Oldal 116 [116]
RÉVAI MÁTYÁS
kat, új készségekre taníthatnak, összekapcsolhatnak másokkal, meg¬
mutathatják, hogyan tudunk olvasni a természet végtelen tudástárából,
és felszabadíthatnak sok minden alól, ami a jelenlegi pénzközpontú
világrendben való mozgásunk miatt észrevétlenül ránk rakódott.
Az ökológiai paradigmaváltás eléréséhez szükségünk van olyan
tervezőkre és dizájnerekre, akik értik és érzik, hogy valamit egészen
máshogy kell csinálnunk, mint eddig, és rendelkeznek azokkal a ké¬
pességekkel, amelyek az általuk létrehozott vagy irányított projekteket
(legyen az egy apró balkonkert megtervezésétől egy települési közösség
megszervezéséig bármi) mindig egy nagyobb rendszer részeként tudják
értelmezni.
Macnamara- és a Regensis-csoport könyvei arról igyekeznek megy¬
győzni minket, hogy valamilyen módon mindannyian tervezők és di¬
zájnerek vagyunk: ha máséi nem is, a saját életünké, életterünké és kö¬
zösségeinké biztosan. Minden döntésünket, a társadalomban elfoglalt
helyünkből fakadó feladatainkat, munkánkat tudjuk úgy alakítani, hogy
azok elősegítsék az ökológiai átmenet megvalósulását, az ember-ter¬
mészet, az ember-ember viszony javulását és gyógyulását. Bemutatják
azokat az alapelveket és praktikákat, amelyek kapaszkodót nyújtanak
az új társadalmi rendszer kiépítésében. A következőkben bemutatandó
regeneratív tervezési rendszer és a permakultúra nem akar kevesebbet,
mint megtanítani bennünket, hogy úgy alakítsuk ki és/vagy formáljuk
saját magunkat és az emberi rendszereinket (tájat, közösségeket, épü¬
leteket, intézményeket stb.), hogy a természettel összhangban tudjanak
működni és közben kielégítsék a valódi szükségleteinket.
2.1.1 Mit akarunk fenntartani?
Mi az a fenntarthatóság?" Vagy inkább: értjük-e, hogy mi az a fenntart¬
hatóság? És ami talán még fontosabb kérdés: mit akarunk elérni vele?
Mit akarunk , fenntartani"?
Az 1987-es Brundtland-jelentes öta hasznält fenntarthatö fejlődés ki¬
fejezés definíciója (,olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit
anélkül, hogy csökkentené a jövendő generációk képességét, hogy ki¬
elégítsék a saját szükségleteiket") ugyan megmaradt, de az, hogy ki mit
ért alatta, az időben sokat változott. A fenntartható fejlődés fogalmának
megjelenése óta az ezzel foglalkozó szakértők fókuszába az került, hogy
milyen módon lehetne minél hatékonyabban minimalizálni a környe¬
zetre nehezedő nyomást. Zéró kibocsátású vagy karbonsemleges épüle¬
114