Oldal 110 [110]
OCR
NEMES CSABA egyházainkat erre a pályára állítsuk, őket onnan letérni ne engedjük. Mindezért — Szent II. János Pál és I. Bartolomaiosz ortodox pátriárka szavaival — , önmagunkkal, másokkal és az egész teremtéssel szemben" felelősek vagyunk. Béres Tamás evangélikus lelkész, egyetemi tanár, Kodácsy Tamás református lelkész, programozó matematikus és Nobilis Márió római katolikus pap, teológus egymástól teljesen eltérő, de egymásba karoló területeket tár fel az elemző, alapkérdéseket megfogalmazó és válaszokat kereső közös cikkükben (Béres-Kodácsy-Nobilis, 2020). Béres Tamás , Az igazságosság, örök igazság és az inkarnáció" című esszéjében a következőket írja a , jövő" emberéről: , A jövőbe és a jövő xtovábbfejlesztett emberének« (enhanced humanity, poszthumanizmus) alakításába való belefeledkezés ugyan kielégíti az ember extázis iránti vágyát, de a gondoskodó jelenlét megvalósulásának heideggeri igényével szemben ez nem a létezők iránt viselt felelős figyelmet jelenti, hanem az ember képmásának önmagánál is tökéletesebb kialakítására, a letböl »kiällö« egyediség létezők közé keverésének technikai projektjére irányul." Kodäcsy Tamäs, mintegy válaszolva az előbbiekre, a , Megtestesülés a létezés gyökeréig: a mély inkarnáció" c. esszéjében a következőket írja: , . . az elrontott világnak nem lehet megváltója az ember, és minden teremtésvédelmi akció és program egyik fő kritériuma, hogy képes-e az ember úgy cselekedni, hogy nem ő van a középpontban." Később hozzátéve: , A panteizmus kísértése a semmittevés és lemondás, amikor a teremtést Istennel azonosítva elfelejtjük azt, hogy teremtett társteremtőként felelősségünk van ebben a világban." Nobilis Márió a , Három teremtésvédelmi tézis a fogyasztói társadalomban krízist megélő embernek a megtestesülés kapcsán" c. írásában a valós megoldásokról és a jóakaratú cselekvés erényetikai mozgatórugóiról azt írja: , Ahogy Jézus sem a keresztet kikerülve lett Megváltóvá, hanem éppen azáltal, úgy hozzá hűségesen a kereszténység sem az akadályok útból való eltakarításával kínál megoldásokat, hanem az azok közepette is bennünk működő Jelenlét hirdetésével. Másrészt pedig — reálisan számot vetve az ember bűntől sebzett, de a jóra meghívott természetével — meggyőződéssel vallja, hogy az olyan klasszikus (és sokakat bosszantó, idejétmúltnak tartott) erények, mint a mértékletesség, az igazságosság vagy a lelki erdsség, nem cserélheték le »modernebb«, fogyasztökompatibilisabb alapvetesekre, hanem ällhatatosan hirdetendök, mint a krizisbe jutott tärsadalom legsajátabb, igaz, erőfeszítéseket, mellettük való döntést kívánó erőforrásai. A letagadhatatlan globalizáció korában ezeknek egyre inkább a közösségi vetülete kerül előtérbe: 108
