Page 103 [103]
OCR
1.6 Nem szabadon választható 1.6.2.1 A Laudato si’ A teremtett világ védelme már évtizedekkel ezelőtt megjelent a római katolikus egyházak társadalmi tanításában. Szent II. János Pál az első, Redemptor hominis kezdetű, 1979-ben kiadott enciklikájában arra figyelmeztetett, hogy „A föld kincseinek kitermelése [...], az egyre gyorsuló technikai fejlődés az ember természetes környezetét egyre inkább veszélybe sodorja, s elidegeníti a természetet saját rendjétől. [...] A Teremtő azonban úgy akarta, hogy az ember közösségben éljen a természettel, mint értelmes és nemes ura, mint őrzője, s nem mint garázda birtokosa, aki mindent kiárusít, s mindenre tekintet nélkül pusztítja a természetet." Ugyanö a „Sollicitudo rei socialis” c. enciklikájában pedig a következőket írja (1987): , Nagyon tanulságos a legújabb idők egy sajnálatos felismerése: az elmaradottak tűrhetetlen nyomorúsága mellett megtalálható a túlfejlettségnek az a foka, amely már elfogadhatatlan [...] Ez az úgynevezett »fogyasztöi tärsadalom«, amely pocsékol és termeli a hulladékot. Azt a tárgyat, amelyet birtokolnak, mindig újra és tökéletesebbre cserélik, nem törődve azzal, hogy az még használható, vagy a szegényebbeknek javára szolgálhatna." A béke világnapja alkalmából, 1990. január 1-jén II. János Pál pápa többek között ezt üzente: , A modern társadalom nem lesz képes megoldást találni az ökológiai válságra, hacsak komolyan át nem gondolja egész életformáját. [...] A probléma gyökeréig kell jutnunk, és szembenézni a mélységes morális válság egészével, melynek a természet pusztítása csak az egyik súlyos jelensége." A ,Centesimus annus” kezdetti enciklikaban (1991) ennek okät abban látja, hogy ,az ember helytelenül Isten helyébe lép, és így végeredményben elősegíti az általa inkább elnyomott, semmint kormányzott természet lázadását, ahelyett hogy a teremtés művében Istennel működne együtt". A ,természet lázadása" olyan jelenségekre utal, amelyek a meggondolatlan emberi beavatkozások hatásaként nemcsak az ökológiai rendszerek épségét, de immár egyre inkább az emberi létezés olyan alapfeltételeit is veszélybe sodorják, mint a tiszta víz és levegő, a termőföld vagy a kiegyensúlyozott klíma. Szent II. János Pál pápa és őszentsége I. Bartalomeiosz ökumenikus pátriárka közös nyilatkozatukban a következőkre hívják fel a figyelmet (2002. június 10.): , Nincs túl késő. Isten világának hihetetlen gyógyító ereje van. Egyetlen nemzedéknyi idő alatt földünket gyermekeink jövője felé kormányozhatjuk. Isten segítségével és áldásával induljon ez a nemzedék most!" (Jávor, 2014) 101
