A teremtett világ védelme már évtizedekkel ezelőtt megjelent a római
katolikus egyházak társadalmi tanításában. Szent II. János Pál az első,
Redemptor hominis kezdetű, 1979-ben kiadott enciklikájában arra fi¬
gyelmeztetett, hogy „A föld kincseinek kitermelése [...], az egyre gyorsu¬
ló technikai fejlődés az ember természetes környezetét egyre inkább ve¬
szélybe sodorja, s elidegeníti a természetet saját rendjétől. [...] A Teremtő
azonban úgy akarta, hogy az ember közösségben éljen a természettel,
mint értelmes és nemes ura, mint őrzője, s nem mint garázda birtokosa,
aki mindent kiárusít, s mindenre tekintet nélkül pusztítja a természetet."
Ugyanö a „Sollicitudo rei socialis” c. enciklikájában pedig a következőket
írja (1987): , Nagyon tanulságos a legújabb idők egy sajnálatos felismerése:
az elmaradottak tűrhetetlen nyomorúsága mellett megtalálható a túlfej¬
lettségnek az a foka, amely már elfogadhatatlan [...] Ez az úgynevezett
»fogyasztöi tärsadalom«, amely pocsékol és termeli a hulladékot. Azt
a tárgyat, amelyet birtokolnak, mindig újra és tökéletesebbre cserélik,
nem törődve azzal, hogy az még használható, vagy a szegényebbeknek
javára szolgálhatna."
A béke világnapja alkalmából, 1990. január 1-jén II. János Pál pápa
többek között ezt üzente: , A modern társadalom nem lesz képes meg¬
oldást találni az ökológiai válságra, hacsak komolyan át nem gondolja
egész életformáját. [...] A probléma gyökeréig kell jutnunk, és szembe¬
nézni a mélységes morális válság egészével, melynek a természet pusz¬
títása csak az egyik súlyos jelensége."
A ,Centesimus annus” kezdetti enciklikaban (1991) ennek okät ab¬
ban látja, hogy ,az ember helytelenül Isten helyébe lép, és így végered¬
ményben elősegíti az általa inkább elnyomott, semmint kormányzott
természet lázadását, ahelyett hogy a teremtés művében Istennel mű¬
ködne együtt". A ,természet lázadása" olyan jelenségekre utal, ame¬
lyek a meggondolatlan emberi beavatkozások hatásaként nemcsak az
ökológiai rendszerek épségét, de immár egyre inkább az emberi létezés
olyan alapfeltételeit is veszélybe sodorják, mint a tiszta víz és levegő, a
termőföld vagy a kiegyensúlyozott klíma.
Szent II. János Pál pápa és őszentsége I. Bartalomeiosz ökumenikus
pátriárka közös nyilatkozatukban a következőkre hívják fel a figyelmet
(2002. június 10.): , Nincs túl késő. Isten világának hihetetlen gyógyító
ereje van. Egyetlen nemzedéknyi idő alatt földünket gyermekeink jö¬
vője felé kormányozhatjuk. Isten segítségével és áldásával induljon ez a
nemzedék most!" (Jávor, 2014)