Seite 97 [97]
1.6 Nem szabadon választható
ember korai halálához vezet, és súlyos gazdasági veszteségeket okoz.
A GEO-6 jelentés elismer pozitív változásokat is, mint például, hogy a
nemzetközi megállapodások sikeresek néhány vegyi anyag kezelésében,
illetve hogy javulás van az energiahatékonyság területén és néhány lég¬
szennyező visszaszorításában is.
A természet és az ember egymásra hatása: A természeti környezetbe
történt beavatkozások (pl. a természeti erőforrások kitermelése) nem¬
csak a biodiverzitást csökkentik, hanem megkönnyítik a betegségek
megjelenését a vadon élő állatokban, háziállatokban, növényekben és
emberekben. A zoonózisok — vagyis az állatról emberre terjedő betegsé¬
gek — az emberi fertőző betegségek több mint 60 százalékát képviselik.
A genetikai sokféleség csökkenése veszélyezteti az élelmezésbizton¬
ságot és az ökoszisztémák állóképességét, beleértve a mezőgazdasági
rendszereket is. A vadon élő fajok populációja csökken, és a kihalt fajok
aránya növekszik: jelenleg a szárazföldi gerinctelenek 4296-a, az édesvízi
gerinctelenek 34%-a és a tengeri gerinctelenek 25%-a veszélyeztetett¬
nek tekinthető. 1970 és 2014 között globálisan a vadon élő gerinces
fajok populációja átlagosan 60%-kal csökkent. A beporzök mennyise¬
gének meredek csökkenése is bizonyított. Az ökoszisztémák integritása
és funkciói jelentősen csökkennek. A szárazföldi élőhelyek csaknem
háromnegyedén a növényzet termelékenysége csökkent, a szárazföldi
ökorégiók csaknem felének kedvezőtlen státusú a besorolása. Ha a je¬
lenlegi hanyatlás mértéke folytatódik, a jövő generációit megfosztjuk a
biodiverzitás előnyeitől. A jelentés szerint az emberek 70%-a szegény¬
ségben él, és megélhetése közvetlenül a természeti erőforrásoktól függ.
Erősek a bizonyítékok, hogy az éghajlatváltozás egyik legsúlyosabb ve¬
szélyét a hőmérséklet-eltolódással vándorló , vektorok", azaz a fertőzést
szállító fajok populációi jelentik. Az édesvízi ökoszisztémák a biológiai
sokféleségben a világ leggazdagabb élőhelyei közé tartoznak, értékes
természeti infrastruktúrák. A vizesélőhely-pufferzónák az éghajlatvál¬
tozás hatását (szárazságokét és áradásokét egyaránt) ellensúlyozzák, és
javítják a víz minőségét, ugyanakkor az összes vizes élőhely 40%-a 1970
óta elveszett a mezőgazdasági fejlesztések következményeként, az urba¬
nizáció, az infrastruktúra fejlesztése és a vízkészlet túlhasználata okán.
Élelmezés-természet interakció. A GEO-6 jelentés szerint az élelmi¬
szer-termelés a legnagyobb mértékű földhasználat, hiszen a lakható
terület 5090-át használjuk fel erre a célra. Az állattenyésztéshez használ¬
juk a mezőgazdasági földterület 7790-át: takarmány előállítására és le¬
geltetéshez. Az élelmiszerek mintegy harmada veszendőbe megy, ennek
kb. 56%-a a fejlett országokban. Ahhoz, hogy a 2050-re prognosztizált
95