Oldal 97 [97]
OCR
1.6 Nem szabadon választható ember korai halálához vezet, és súlyos gazdasági veszteségeket okoz. A GEO-6 jelentés elismer pozitív változásokat is, mint például, hogy a nemzetközi megállapodások sikeresek néhány vegyi anyag kezelésében, illetve hogy javulás van az energiahatékonyság területén és néhány légszennyező visszaszorításában is. A természet és az ember egymásra hatása: A természeti környezetbe történt beavatkozások (pl. a természeti erőforrások kitermelése) nemcsak a biodiverzitást csökkentik, hanem megkönnyítik a betegségek megjelenését a vadon élő állatokban, háziállatokban, növényekben és emberekben. A zoonózisok — vagyis az állatról emberre terjedő betegségek — az emberi fertőző betegségek több mint 60 százalékát képviselik. A genetikai sokféleség csökkenése veszélyezteti az élelmezésbiztonságot és az ökoszisztémák állóképességét, beleértve a mezőgazdasági rendszereket is. A vadon élő fajok populációja csökken, és a kihalt fajok aránya növekszik: jelenleg a szárazföldi gerinctelenek 4296-a, az édesvízi gerinctelenek 34%-a és a tengeri gerinctelenek 25%-a veszélyeztetettnek tekinthető. 1970 és 2014 között globálisan a vadon élő gerinces fajok populációja átlagosan 60%-kal csökkent. A beporzök mennyisegének meredek csökkenése is bizonyított. Az ökoszisztémák integritása és funkciói jelentősen csökkennek. A szárazföldi élőhelyek csaknem háromnegyedén a növényzet termelékenysége csökkent, a szárazföldi ökorégiók csaknem felének kedvezőtlen státusú a besorolása. Ha a jelenlegi hanyatlás mértéke folytatódik, a jövő generációit megfosztjuk a biodiverzitás előnyeitől. A jelentés szerint az emberek 70%-a szegénységben él, és megélhetése közvetlenül a természeti erőforrásoktól függ. Erősek a bizonyítékok, hogy az éghajlatváltozás egyik legsúlyosabb veszélyét a hőmérséklet-eltolódással vándorló , vektorok", azaz a fertőzést szállító fajok populációi jelentik. Az édesvízi ökoszisztémák a biológiai sokféleségben a világ leggazdagabb élőhelyei közé tartoznak, értékes természeti infrastruktúrák. A vizesélőhely-pufferzónák az éghajlatváltozás hatását (szárazságokét és áradásokét egyaránt) ellensúlyozzák, és javítják a víz minőségét, ugyanakkor az összes vizes élőhely 40%-a 1970 óta elveszett a mezőgazdasági fejlesztések következményeként, az urbanizáció, az infrastruktúra fejlesztése és a vízkészlet túlhasználata okán. Élelmezés-természet interakció. A GEO-6 jelentés szerint az élelmiszer-termelés a legnagyobb mértékű földhasználat, hiszen a lakható terület 5090-át használjuk fel erre a célra. Az állattenyésztéshez használjuk a mezőgazdasági földterület 7790-át: takarmány előállítására és legeltetéshez. Az élelmiszerek mintegy harmada veszendőbe megy, ennek kb. 56%-a a fejlett országokban. Ahhoz, hogy a 2050-re prognosztizált 95
