Oldal 94 [94]
NEMES CSABA
ráadásul sokkal több embert sokkal nagyobb jólétben tart el a Föld, mint
1962-ben.
Mégis mi történt azóta? Több mint duplázódott a Föld lakossága,
többszörösére nőtt a vízfogyasztás, vészesen lecsökkent a megművelhető
földterületek nagysága, és rendkívüli mértékben csökkent a fajok sok¬
színűsége, ami az ökológiai egyensúly fennmaradásának legfontosabb
eleme. Egyre gyorsabban fogy az egy főre jutó vízkészlet, és olyany¬
nyira gyorsul például Afrikában a talaj degradációja, hogy ez a jelen¬
ség valódi és masszív népvándorlást fog okozni a következő tíz évben.
Sokszorosára emelkedett az ipari termelés és a fogyasztás, jóindulatú
feltételezések szerint mindannyiunk jóléte érdekében. Mindeközben
nyilvánvalóvá vált, hogy bár a fejlettségbeli különbségek a világ orszá¬
gai között valamennyire csökkentek, az egyes társadalmakon belül a
legszegényebbek és a leggazdagabbak közötti különbségek növekedtek.
A bioszférát szinte kontroll nélkül kizsákmányoló gazdaság élhetetlen¬
né teszi a Földet gyermekeink, unokáink számára, és ezzel párhuza¬
mosan az egyenlőtlenségeket is fokozza, szegények milliárdjait termeli
ki. Erre XVI. Benedek pápa ,az egyenlőtlenség hangos botrányaként"
hivatkozik a „Caritas in veritate” kezdetü enciklikäjäban, 2009-ben. Az
1997-ben az ENSZ ältal inditott ün. Globälis Környezeti Kitekintesek
(Global Environment Outlook: GEO) egyre ijesztöbb folyamatokat
tárnak fel. 2019 márciusára készült el a sorozat hatodik, ün. „GEO-6”
jelentése, amelyből újra az állapítható meg, hogy a globális környezetre
ható káros folyamatok növekedésének mértéke, intenzitása és terjedése
példa nélküli. A GEO-6 tartalmaz jó és követendő megoldásokat és
példákat, de ilyen megoldások akár még itthon és a szomszédos orszá¬
gokban is találhatók, amelyeket érdemes vizsgálni, követni és tovább
adni. A GEO jelentések célja megalapozott információkkal szolgálni a
döntéshozóknak és a társadalmaknak annak érdekében, hogy 2050-re
fenntartható világban élhessen mindenki. A folyamat huszonöt évvel
ezelőtti beindítása óta a helyzet súlyosbodott. A növekvő gazdaságok
egyre nagyobb terhet rónak a természeti-környezeti rendszerekre, egyre
inkább a jövőt destabilizáló tényezővé válnak. Az ENSZ szakosított
szervének becslése szerint 2100-ra az emberiség lélekszáma eléri majd
a tízmilliárdot, és a feltételezések szerint nagyjából azon is tetőzik.
Ázsia és Afrika népessége gyorsabban fog növekedni, mint Európáé
és Észak-Amerikáé, amelyeké stagnál (ezt 2100-ig várhatóan árnyalni
fogja a korábbi fejezetekben már tárgyalt termőtalajvesztés és annak
élelmiszer-ellátásra gyakorolt hatásai). A sokasodó népesség okozta ne¬
hézségeket mérsékli, ha sikerül jelentősen csökkenteni a gazdaság (ipari
92