Rachel Carsonnak, A Néma tavasz szerzőjének 1962-ben kiadott, a me¬
zőgazdaságban felhasznált vegyszerek veszélyeire figyelmeztető szavait
nem vették komolyan a döntéshozók, de a nagy befolyással bíró tudós¬
csoport, a Római Klub által 1972-ben kiadott 4 növekedés határai című
munkát sem, és azóta az ún. riói folyamaton! keresztül létrejött nemzet¬
közi megállapodások megvalósításának (komolyan vételének) helyzete
sem olyan, ami megoldaná az ökológiai katasztrófát.
Pedig az azóta eltelt több mint ötven-hatvan évben bekövetkezett
változások és az akkori, jövőbe tekintő modelleredmények közel állnak
egymáshoz. Igaz ugyan, hogy például a rendkívül veszélyes rovarirtó,
a DDT forgalmazását és használatát az 1960-as évek második felében
elkezdték korlátozni, és a világon először Magyarországon (1968-ban)
tiltották be végérvényesen, viszont a helyére kerültek más, talán az em¬
berre nem oly közvetlenül veszélyes, de az élővilágot azóta is tizedelő
vegyszerek.
A globális környezetvédelem terén a kezdet 1972: az emberi kör¬
nyezet megóvásával foglalkozó első világkonferenciát Stockholmban
rendezték meg, ahol először deklarálták az ,emberhez méltó környe¬
zethez való jogot", és létrejött a UNEP (United Nations Environment
Programme), az ENSZ azóta működő, szakosított környezetvédelmi
szerve. Sok ezer tudós nemzetközileg elfogadott értékelése ellenére úgy
tűnik, hogy a világ döntéshozóinak továbbra is az az alapállása, hogy
nincs nagyobb katasztrófa, a fejlett technológia megoldja a problémákat,
1 Az tn. Fold-cstics (Earth Summit’: The UN Conference on Environment and De¬
velopment (UNCED), kornyezet és fejlédés vilagkonferenciaja”), Rio de Janeiröban
1992. június 3. és 14. között rendezték, ahol az , Agenda 21" c. dokumentum mellett
elfogadták pl. az éghajlatváltozási és biológiai sokféleségről az egyezményeket is.