és környezetét érintő ügyeket nem lehet nélkülük, a hátuk mögött
 eldönteni; ráadásul ez nem is lenne célravezető, a helyi közösségek
 számos, csak általuk birtokolt ismerettel tudnak hozzájárulni a
 minőségi döntéshez, illetőleg a részvételükkel meghozott döntések
 további konfliktusoktól mentes végrehajtására is sokkal nagyobb
 az esély.
 
" Az integráció elve; mindezeket az elveket, továbbá a környezet¬
 védelmi szakmai és etikai szempontokat nemcsak a szűkebb érte¬
 lemben vett környezetvédelmi ügyekben kell érvényesíteni, hanem
 minden olyan ügyben, amely a környezetre kihatással lehet.
 
Az alapelvek az ún. riói folyamatban kristályosodtak ki. Ezt a folyamatot
 valójában már 1972-ben Stockholmban elkezdték előkészíteni, ahol a
 világ országainak a vezetői (a túlnyomó többségük) elfogadtak egy nyi¬
 latkozatot a környezet védelméről. A stockholmi nyilatkozat időpontja
 nyilván nem véletlenül esik egybe a Római Klub első jelentésével és a
 modern környezetvédelmi jog kezdetével. A folyamat következő állomá¬
 sai — 1992: Rio de Janeiro, 2002: Johannesburg és 2012: újra Rio. A riói
 folyamatot három szakaszra bonthatjuk:
 
I. a gazdasági fejlődés és a környezetvédelem összeegyeztetésére
 tett kísérlet, a fenntartható fejlődés koncepciójának kodifikálása
 (1992, Rio);
 
II. a társadalmi igazságosság és a környezetvédelem összehangolása
 (2000—2002, a Millenniumi Fejlesztési Célok kiadása és a johan¬
 nesburgi világkonferencia);
 
III. egyfajta szintézis 2015-ben, amikor az ENSZ Közgyűlése elfo¬
 gadta a Fenntartható Fejlődés 2030-ig szóló célkitűzéseit (SDG).
 
A környezetvédelmi jog alapelveit az Európai Unió alapokmányai is
 kodifikálják, sőt az Európai Unió Bírósága számos jogesete inkább az
 alapelvekre, mintsem a tételes környezetjogra támaszkodik. Ez nyil¬
 vánvalóan nem véletlen annak a tükrében, amit a környezetvédelmi
 jogszabályok tervezéséről, egyeztetéséről, az érintett gazdasági lobbik
 szerepéről tudunk. A környezetvédelmi alapelvek viszont visszavezetnek
 minket a környezetvédelem társadalmi rendeltetéséhez, ezért alkalmasak
 arra, hogy ahol szükséges, új jogi megoldásokat kínáljanak, a régi jogin¬
 tézményeket pedig a céljaiknak megfelelően értelmezzük.