Szemben a környezetvédelmi jogszabályokkal, amelyeket általában nem
a környezetvédők, hanem a környezetszennyező ipari lobbik írnak, vagy
legalábbis velük egyeztetik őket a legalaposabban, a környezetvédelmi
alapelvek hosszabb távú társadalmi-ökológiai érdekeket írnak le és ér¬
vényesítenek. A legfontosabb alapelvek a következők:
" A fenntartható fejlődés elve; ez a legáltalánosabb alapelv, egyrészt
a generációk közötti igazságosságot írja elő azt, hogy a Földet leg¬
alább olyan állapotban illenék továbbadnunk az utánunk jövőknek,
mint ahogyan az elődeinktől örököltük; másrészt ez az alapelv szól
a generációkon belüli igazságosságról is, aminek megfelelően az
ökológiai szempontokat a társadalmi és gazdasági szempontokkal is
egyeztetni kell, máskülönben nincs reális esély az érvényesítésükre.
" A megelőzés és az elővigyázatosság elve; az előbbi abból indul ki,
hogy általában, ha egy természeti-környezeti tárgyat elpusztítunk,
megrongálunk, az vagy sohasem, vagy csak nagyon hosszú idő múl¬
tán lesz pótolható, tehát ha tudjuk, hogy bizonyos tevékenységek
környezetkárosítók, azokat korlátozni kell; az elővigyázatosság elve
még tovább megy, és kimondja, hogy a bizonytalan kimenetelű
folyamatokban sem szabad megengedni, hogy a környezet esetleg
visszafordíthatatlanul károsodjon.
" A szennyező fizet elve; a szabad javak lényegében elfogytak, vagy
ahogyan a zöldek mondják, nincs ingyen vacsora; ha valaki — az
előzőekben írt elvek ellenére — a környezetet beszennyezi vagy
elpusztítja, a helyreállítás vagy pótlás költségeit maradéktalanul
ki kell fizesse; ez természetesen nem jelenti azt, hogy akinek van
elegendő pénze, az szabadon bármilyen természeti területet elpusz¬
títhat, a szennyező fizet elve tehát önmagában nem áll meg.
" A közösségi részvétel elve; az előző pontban leírt jogintézmény
elvi szintű megfogalmazása: a közösségek életét, egészségét, javait