érdekek. A gyakorlati jogeseteket és szakirodalmi adatokat felhasználó
tanulmányban arra kerestünk választ, hogy a vizsgált országokban az
elmúlt 10 év során volt-e olyan terv vagy projekt, amelyet a természet
védelme érdekében megtiltottak vagy leállítottak volna, ilyet azonban
egyet sem találtunk.
Az irányelv végre nem hajtása többlépcsős , folyamat". Először is a
beruházók, fejlesztők állítják, hogy az általuk tervezett projekt nem jár
majd jelentős hatással a kérdéses Natura 2000 területre, még akkor sem,
ha, mondjuk, fizikailag megsemmisíti vagy elfoglalja annak egy kisebb
területét. Ez tipikus , közlegelők tragédiája" elrendezés: mindenki csak
egy kicsit vesz el a területből, ám a végén a természetvédelmi célok
meghiúsulnak, az ott lévő ökoszisztémák összeomlanak, még akkor
is, ha eredetileg a , fejlesztések" éppen amiatt akartak az adott Natura
2000-es területre települni, hogy élvezzék a természetes környezet kí¬
nálta előnyöket.
A második lépésben, ha néhány esetben a hatóság megköti magát, és
általában a helyi közösségek és a környezetvédő szervezetek nyomására,
ragaszkodik a lehetséges hatások vizsgálatához, az eredmény ugyancsak
ritkán lesz hátrányos a beruházó számára. Hogyan is lehetne, hiszen,
mint általában minden hatásvizsgálati típusú eljárásban, az eljárás alap¬
ját maga a beruházó és az általa leszerződött szakértői csapat által ösz¬
szeállított tanulmány elemzései adják.
Végül, ha egy balszerencsés, élhetetlen beruházó mégiscsak be¬
leszalad egy olyan eljárásba, ahol a negatív hatásokat megállapítják,
még mindig meggyőzheti a hatóságokat arról, hogy nagyon nyomós
társadalmi-gazdasági érdekek miatt a beruházást mégiscsak meg kell
engedni. Egy kis nehezítés ennél a harmadik fokozatnál az, hogy a tag¬
államoknak jelentést kell küldeni a Bizottság számára az ilyen érdekek
miatt megengedett beruházásokról. Jellemző módon a már hivatkozott
REFII eljárás arról számol be, hogy a REFIT elemzés kiadását meg¬
előző 7 év során a tagállamoktól mindössze 140 értesítést kaptak arról,
hogy egyes projekteket ilyen "kivételes" elbírálásban részesítettek, ami
tagállamonként évente kevesebb mint egy esetet jelent átlagosan.