OCR
1.5 Jogi szemléletváltás számára egy igencsak visszás jelenség. Az ipar és a mezőgazdaság, valamint a jóléti szolgáltatások ekkor kezdtek tömegesen újféle vegyi anyagokat használni. Némelyikről tudtuk, hogy milyen hatásaik lehetnek, ha a környezetbe kerülnek, a legtöbbjükről viszont nem. A gyártók és a felhasználók elfeledkeztek az óvatosságról, és persze nem is érte volna meg nekik gondosan szigetelt tartályokba, biztonságos lerakóhelyekre gyűjteni a feleslegessé vált anyagokat. Egyszerűbbnek látszott elszórni őket, mint egy cukorkás papírt az utcán, és a természetre bízni a dolgot, ahogyan tettük ezt a hulladékainkkal évezredeken keresztül. Igen ám, de ez a több tízezerféle mesterséges anyag elszennyezi a talajt, a felszíni és főleg a felszín alatti vizeket, bekerül az élővilág körforgásába, és ott marad nagyon sokáig. Az érintett közösségek egyszer csak azt találták, hogy a vizeik ihatatlanok, a földjeikből bűzös folyadék szivárog, az élővilág, természetesen az emberek is megbetegszenek, sőt utódaik is megszenvedik a mérgező környezetet. A hetvenes években az Egyesült Államokban a Love Canal nevű területet a helyi önkormányzat jó áron megvásárolta egy vegyi üzemtől, amelyik régóta dolgozott ott mindenféle anyagokkal, és nem nagyon törődött azzal, hogy a puszta földön tárolt anyagok egy része beszivárog a földbe — legalább nincs vele gond... Az önkormányzat pedig a megszerzett területet felparcellázta és lakóházakkal népesítette be, amelyekhez iskolát is épített. Rövidesen azonban riasztó hírek érkeztek a Love Canal kerületből, tömeges rákos megbetegedésekről és torzszülött csecsemőkről. A riadalmat országos botrány követte, keresni kezdték a felelőst, csakhogy a vegyi üzem nem követett el semmi jogelleneset az akkori jog szerint. A Carter-kormányzat nem sokat tétovázott, és egy-két év alatt megalkotta az ún. Superfund törvényt, egy igen pragmatikus, erős jogintézményt annak érdekében, hogy ilyen esetek a jövőben ne fordulhassanak elő. A Superfund törvény eljárásrendet írt elő a veszélyes hulladékok gyors feltisztítására, illetőleg a törvény nyomán összeállítottak egy nemzeti prioritási listát a már meglévő, a környezetet és az emberi egészséget veszélyeztető ilyen területekről. A szükséges pénzt egyrészt a még elérhető szennyezők szigorú felelősségre vonásából teremtették elő, másrészt pedig egy igen leleményes jogi eszközzel, a szuper pénzalappal, amit egyébként az érintett iparágakra kivetett egyszeri adóval gyűjtöttek össze. Figyelembe vették, hogy az ilyen esetekben a felelősség megállapításához szükséges bonyolult 5 Comprehensive Environmental Response, Compensation, and Läiability Act (CERCLA), 1980. 77